Klímaaktivistáink joggal féltik az emberiség jövőjét az emberiség hulladékától, pusztításától, és azonnali beavatkozásokat, gyökeres változtatásokat sürgetnek. Valóban komoly veszélyben van a földi természetes környezet a velünk élő sok millió élő fajjal. Azonban sokan irreális elvárásokat követelnek, például az ipari termelés megszüntetését, vagy radikális csökkentését. Figyelmen kívül hagyják, hogy jelenlegi életvitelünk, létbiztonságunk éppen a fejlett ipari termelésre épül, nélküle szinte azonnali pusztulása következne be a civilizációnak, így ezt a programot semelyik kormány sem tudja felvállalni. A fejlett technológiára épülő társadalom lassan fél évezredes múltra tekint vissza, és közben a technológiával együtt az emberi populáció is a tízszeresére növekedett, vagyis a népesség kilenctizedét kizárólag az ipari technológia folyamatos működtetése tartja életben. Ennek megfelelően a népesség hasonló aránya városokban él, míg a maradék népesség új területeket kutat a talajművelés, a bányaművelés számára, amely a természet rombolásával jár, míg a városok szemete ugyancsak a természetet rombolja. A lakható területeket belaktuk, és most újabb lakható területeket építünk az őserdők, sivatagok, tengerek rovására. De ez közvetlen következménye fél évezredes életmódunknak, és ebből fakadó egyre nagyobb népességünknek.
Ragozhatjuk a problémát ezerféleképpen, lebonthatjuk a probléma ezer szálú elemét, és kimutathatjuk, hogy minden szálon elképzelhető további technológiai előrelépés, amely csökkenti az adott szálon a problémát. De ha újra egyesítjük a szálakat, kiderül, hogy vagy ugyanott vagyunk, vagy további hatalmas lehetőségeink vannak az emberi populáció növekedésére. És ez egy valamit jelez biztosan előre. Hogy az emberi populáció növekedése nem áll le ezután sem, hiszen a technológia újabb lehetőségeket adott a kezünkbe Földünk további pusztítására.
Emberek vagyunk, vagyis tudunk gondolkodni, tehát látnunk kell, hogy a fenti gondolatmenetben érinthetetlenül hagytunk két olyan dolgot, amit magától értetődőnek tekintettünk. Az egyik a technológiára épülő kapitalista gazdaság léte, a másik az emberi szaporodás befolyásolásának érinthetetlensége, emberi cselekvéstől való érthetetlen függetlensége. Pedig aki elérte a serdülő kort, az tudja, hogy a gyerekek létrejötte milyen emberi cselekedeteket követel, és azok egyáltalában nem függetlenek az emberi akarattól.
Mint fentebb említettem, csak a kapitalista ipari gazdaság teszi lehetővé, hogy a jelenlegi 8 milliárd ember élni tudjon. Amíg nem sikerül a népességet a jelenlegi tizedére csökkenteni, és a nagyvárosi létet jelentéktelenné tenni, addig ez nagy valószínűséggel nem is változhat. Sokan ringatják magukat abba a hitbe, hogy csak a termékek logikusabb elosztásával megoldható a probléma, a gazdagabbak odaadják a szegényeknek a felesleges termékeket, és akkor mindenkinek elegendő lesz. De ez nagy butaság, és súlyos bizonyítékok vannak arra, hogy pontosan ez a legrosszabb megoldás. Pontosan ennek köszönhető, hogy a népesség növekedése egyre gyorsabbá válik, és egyre súlyosabb helyzetbe kerül az emberiség, és a földi természet, és klíma. A fejlett civilizáció ajándékai a szegényebb, fejletlenebb népcsoportokban drasztikus népességnövekedést indítottak el minden esetben. A termékek átadása olaj a tűzre. Csak a teljes életmód átvétele, a teljes életmódváltás segíthetne, de ennek nincs ismert módszere, általában sehol sem működik, és persze hiányoznak az ehhez szükséges erőforrások is. Emiatt a túlnépesedés lett az emberiség legnagyobb problémája.
A népesség egytizede talán, amelyik fejlett technológiájú társadalomban él, és ugyanezekben az országokban tapasztalni (a történelemben először), hogy a népesség növekedése megállt, sőt csökkenésbe fordult. Ennek okait sokan nem értik, pedig egyszerűen következik a létbiztonság megteremtéséből. Aki szilárdan hisz abban, hogy gyerekeinek biztos a jövője, az csak annyi gyereket tervez, amennyi ehhez a biztos jövőhöz szükséges. Aki pedig képtelen elhinni, hogy a gyerekei felnőnek, és megélnek, az a fennmaradása érdekében nagyon sok gyereket csinál, hogy amelyik képes megmaradni, az megmaradjon. A jelenség állatoknál részben így működik. De az állatokkal ellentétben az ember képes felfogni, hogy berögzött állati ösztönei félrevezetik, de ehhez ezt tudatosítani kell, hogy a világ milyen problémákkal áll szemben.
Ha a fejlett országoktól elvennénk a termékeket, hogy szétosszuk a fejletlen országokban, azzal megszüntetnénk itt azt a létbiztonságot, amely megállította a népesség növekedését, vagyis a túlnépesedés problémáját újrateremtenénk a fejlett országokban is, vagyis tovább rontanánk a helyzeten. Ha azt szeretnénk, hogy további fejlesztésekkel, és segítségekkel a fejletlen országok is elérjék a fejlett országok életszínvonalát, és létbiztonságát, az sem lenne lehetséges, mivel ehhez nincs elég nyersanyag, élelem, termőföld, termelőerő vagyis hiányoznak hozzá az erőforrások. Ennyi embert a Föld nem képes jól tartani. Túl sokan vagyunk ehhez. És az osztogatás, mint látjuk, még csak további népességnövekedést okoz. Az újabb emberek nem rossz szándéktól vezettetve pusztítják a természetet, csupán élni akarnak, és ehhez helyre, táplálékra, energiára van szükségük, mint bárki másnak, aki megszületik. A földi környezet teljes pusztulása elkerülhetetlennek látszik.
Az egyetlen kiút a népességnövekedés akaratlagos visszafogása. Ez nem példa nélküli, hisze Kína már végrehajtott egy ilyen programot önszántából, ami sokat segített mind az emberiségen, mind pedig Kínán. De a világ többi részén gyávák felvállalni ezt a programot, főleg a vallási fanatikusoktól való félelemben, vagy a vallási dogmák hibás beidegződése révén. Gyáva, és hataloméhes államfők letagadják az egész emberi létünket fenyegető problémát, és inkább abban reménykednek, hogy ha már mindent kiirtottak a természetben, és semmi sem lesz a puszta földön a termesztett haszonnövényeken kívül, akkor majd az éhes emberek, és fegyvereik elvégzik helyettük a népesség csökkentését. Ez persze a lusta, és gyáva emberek számára egy magától adódó megoldás, de az egyáltalában nem biztos, hogy egy ilyen háború után maradna élő ember a Földön. A lakatlan Föld emberek nélkül is jól elvan, ahogy az emberek megjelenése előtt is jól elvolt.
Ahhoz, hogy a népességcsökkentés programját ki lehessen tűzni, és el lehessen fogadtatni, először is fel kell ismerni, és meg kell érteni a problémát. Jelenleg illúziókba ringatják magukat az emberek, hogy további technológiai fejlesztésekkel meg lehet oldani a környezetszennyezés, és klímaváltozás problémáját. Ez hiú ábránd. Ezeket a problémákat éppen a technológia fejlesztése hozta felszínre, és termelte ki, amely évről évre, óráról órára súlyosbítja a helyzetünket. Az újítások csupán egy későbbi időpontra tolják a pusztulást, de azok később sokkal tökéletesebb pusztítást okoznak sokkal több embernek. Minél messzebb megyünk egy rossz úton, annál messzebb kerülünk a járható utaktól. Az újítások persze sokat segítenek a létbiztonság megteremtésében, de alapjában teljesen függetlenek a népesség növekedéséből következő problémáktól, és a népesség növekedését hosszabb távra kitolva egyre bizonytalanabbá teszik jövőnket.
Ahhoz, hogy fejletlen országok lakói visszafogják a szaporulatukat, vagy ösztönző, vagy büntető intézkedéseket kell bevezetni, vagy ténylegesen garantálni kell számukra a jövőjük létbiztonságát, hiszen ha van létbiztonság, akkor akár magától is csökken a szaporulat. De ehhez stabil nemzetközi környezetre van szükség, amelyben az ilyen hosszú távú közös megállapodásokban rögzített garanciákat komolyan lehet venni. Amíg valamely állam minden más állam akarata ellenére háborút indíthat más állam ellen, addig ilyen garanciákat nem lehet adni senkinek. Sajnos nem tudunk olyan pillanatot mondani az elmúlt száz évben, hogy ne folyt volna háború a világ valamely táján, és ez ellen senki sem tudott eddig fellépni. Ezen változtatni kell.
