És itt van öszöd évfordulója, öszöd, nem öszöd, semmi nem változott. T. ellenzéki! Van öszöd?
Minden közvélemény-kutató megegyezik abban, hogy a kormányzó koalíció, és politikai vezetésük kisebbségbe került a lakosság támogatását tekintve, és az elégedetlenkedők szószólói újra elkezdték akcióikat, hogy a helyzetet megfordítsák, mégsem történik semmi változás, de ami várható például a népszavazásokkal, várhatóan az sem fog kedvezően fordítani helyzetünkön. A kormány rendületlenül folytatja megszorító programjait, pénzbehajtásait, leépítéseit. Bizonyára nem érdektelen dolog annak kiderítése, miért is erőtlen, és eredménytelen a kormánnyal szembeni ellenállás.
A válasz tulajdonképpen kézenfekvő. Az ellenzék nem egységes, ráadásul nem is törekszik az egységre. Minden csoport a maga programjával házal, és azt akarja ráerőltetni a többségre, ami nem sikerül, mert másoknak egészen más elképzelései vannak. A különféle csoportok az egymás elleni küzdelemmel éppen úgy lekötik erőiket, mint a kormányzat bírálatával. Ez a megosztottság nem kis részben a kormánypropaganda része, amely az ismert "oszd meg, és uralkodj" elvet mesterien tudja alkalmazni. A politikai életet eluralta a fasisztázás, antiszemitázás, csőcselékezés, kommunistázás, és a parlamenten kívüli ellenzékiek acsarkodva mutogatnak egymásra a kormány legnagyobb örömére. Jó néhány csoport, mint például a parlamenti ellenzék nem is akar fordítani a politikai helyzeten, ők csak a hatalomváltásban érdekeltek, változatlan törvényi keretek között. A köztársasági elnök is csak az általa elfuserált alkotmányra esküszik, amelyen még tovább rondított az alkotmánybíróság aknamunkája, amely minden demokratikusként is értelmezhető passzusról megállapította, hogy azok csak diktatórikusan értelmezhetők. Nincs a palettán olyan politikai erő, amely mindenkit meg tudna szólítani, amely mindenki számára elfogadható alternatívát kínálna.
A Szent Korona hívei bár világosan látják, hogy az alkotmány tökéletlensége kulcsponti szerepet tölt be a jelenlegi válságban, de egy olyan feudalista maradványt akarnak újraéleszteni, amelytől a többség viszolyogva fordul el. A rossz alkotmányt egy még rosszabbra cserélnék. A magyar népet írott történelmünk legrégebbi korszakaitól kezdődően nép-, és nemzetellenes arisztokráciáját próbálják példának állítani, nyilvánvalóan sikertelenül. Tudomásunk szerint István Király fosztotta meg a magyarokat ősi hagyományaitól és erőszakolta rá a nyugati hűbéri rendszert a szabad magyarokra. Ő és utódai módszeresen kiirtottak mindent, ami a régebbi korokhoz kötődött. A szabad magyarokat jobbágysorba űzték, és lázadásaikat kíméletlenül, és kegyetlenül megtorolták. Verbőczy 80 ezer jobbágyot húzatott karóba, mikor megfogalmazta azon törvénytervezetét, amelyet sem az őt megbízó Ulászló Király, sem más uralkodó soha nem léptetett életbe, és most mégis ezeket lobogtatják a Szent Korona hívei. Talán már ma sem beszélnénk magyarul e hazában, ha a felvilágosodás nyelvújító mozgalmai nem tették volna népszerű, modern nyelvé a magyart. És ezek a mozgalmak éppen a feudalizmus, a rendiség, és az arisztokrácia ellenében működtek. A Szent Korona hívei elfeledkeznek ezekről a történelmi tényekről, de észre sem veszik magukat. Saját zárt eszmei világukban csodára várnak. És még ha a Kossuth teret már-már ki is sajátították, nincs semmi esélyük, hogy szimpatizánsaik számát számottevően növelhessék.
A Fidesz, bár nagyon nagy támogatottságnak örvend, csak látszat intézkedéseket tesz, a kormány kiadott intézkedéseit népszavazásra bocsájtja, ami ha sikerül, megbénítja a kormány működését, ha nem sikerül, súlyos politikai veszteséget jelent számukra. Az ország, és a demokrácia semmit nem profitál belőle, a hazug, félrevezető választási kampányok sorozata töretlenül folyik tovább. A Fidesz is, akárcsak a koalíció pártjai is, a burzsoázia pártja, és a burzsoázia minden lehetséges eszközzel ragaszkodik politikai befolyásához, így nagyon vigyáz arra, hogy a politikai élet törvényi szabályozása lényegileg ne változzék.
Az alternatív baloldali pártok, és civil mozgalmak nagy részéhez nem is nagyon jutott el az öszödi beszéd. Legalábbis ez a probléma nem igazán jelenik meg a kommunikációjukban. Bírálják a kormány szociális megszorító intézkedéseit, a rendőrség brutális, törvénytelen fellépéseit, és általában is csak a törvényes eszközökben gondolkodnak, rendszerbírálataik csupán a valahonnan lemásolt működési szabályzataik papíron megjelenő eleme, amelynek azonban semmilyen funkciója nincsen. A demokrácia intézményének megcsúfolása, a nép tényleges döntési lehetőségeinek lenullázása nem zavarja őket. Sokkal inkább problémásnak érzik a jobb oldal fasizálódását, és az sem zavarja őket, hogy ezt az eredendően hazug érvet a kormányoldaltól kölcsönözték. Meglehet, kényelmes fotelben ülve várják, hogy a helyzet mindenki számára elviselhetetlenné váljon, és radikalizálódjon, mert ugye a forradalomhoz forradalmi helyzet kell.
De hát a semmitevésből nem születik semmi, csak rabszolgaság. A kormányaink sorban eladják az ország javait a külföldi tőkének, miközben a maguk gesztenyéjét is megpróbálják kikaparni. Hatalmas hitelekkel fedezik az egyébként hatalmas privatizációs bevételek ellenére is szégyenletesen deficites tevékenységüket, és a hitelek már akkorára rúgnak, hogy az ország java része már nem is tekinthető a magunkénak. Elzálogosították hazánkat, amelynek jóformán immár csak albérlői vagyunk, és nem tulajdonosai. Gyurcsány még a kormányzást is bérelt ingatlanból gondolja megoldani. A közszolgálati média a burzsoá pártok szabad prédája, és a kereskedelmi adók is külföldi mamutcégek tulajdonában szolgálja a burzsoázia osztályérdekeit, vagyis a magyar nemzeti nyelv, és kultúra teljes megsemmisítését, és asszimilációját a globális világpiac mindenkit elnyomó szolgaságába. Az alkotmány egyik bevezető passzusában lefektetett állítás, mi szerint a magyar köztársaságban minden hatalom a népé, rövidesen módosításra szorul, és Magyarországra kirakhatjuk az eladva táblát. A nép pedig vagy vándorbotot vesz a kezébe, vagy rabszolgaként fog tengődni. Nehogy azt higgyétek, hogy rémeket látok. Épp most olvasok az indexen egy tanulmányt, miszerint manapság kéthetente kihal egy nyelv a földön. De nem is kell nagyon messzire menni. Senki sem tud ma már számot adni arról, hogy a magyarok bejövetele előtt itt élő népeknek milyen nyelve, és kultúrája volt. Fiatal zenészeink jó része angol neveket ad zenekaraiknak, angolul énekelnek, angol nyelvterületen próbálnak érvényesülni, vagyis magyartalanításunk a legteljesebben jelenlevő valóság.
Ha változtatni akarunk helyzetünkön, ha meg akarjuk őrizni nemzeti identitásunkat a nemzetközi tőke hálójában, akkor össze kell fogni. Ki kell harcolni a demokráciát, "a nép uralmát", és a multinacionális burzsoázia hatalmát közös erővel meg kell törni. Mint láthatjuk, a multinacionális burzsoázia a kezében tartja a parlamenti pártokat, és ezzel a közszolgálati médiát, kezében tartja a kereskedelmi médiát, az internet szolgáltatásokat, kommunikációt, mindent. Ezért a nép csak olyan információhoz jut, amit a burzsoázia juttat neki. Ez a hatalmas befolyás teszi lehetővé, hogy a parlamenti választásokon kizárólag a burzsoázia pártjai győzhetnek, és az elfuserált alkotmányunk biztosítja a mindenkori kormánynak, hogy bármit megtehessen, amit csak akar. És ez ellen a nép tökéletesen tehetetlen, nincs törvényes lehetősége, hogy a kormányt, vagy a parlamentet, vagy a képviselőjét visszahívja, vagy felelősségre vonja, ha nem úgy képviselte választóit, ahogy azt elvárták tőle. A következő kampányokban sem változik a helyzet, mivel a hazug, de tetszetős ígérgetéseket a média nyomja, és csak a burzsoázia képviselői válhatnak ismertté. A jelenlegi demokráciának csúfolt államrendünk így puszta cirkusz, és a tényleges hatalmat a burzsoázia fondorlatos módon bitorolja.
Most, hogy a nép nagyobb része a kormányzat ellen hangolódott, különlegesen kivételes helyzet adódott, hogy a demokrácia eszméjét a való világra lehessen segíteni. Ehhez azonban olyan javaslattal kell a néphez fordulni, amelyet könnyedén támogatni is tud. Ez pedig egy aláírásgyűjtés keretében valósulhat meg. A választópolgárok többségének támogató aláírását kell összegyűjteni a visszahívható, népnek felelős országgyűlésre vonatkozólag, valamint azon elv legfelsőbb törvénybe iktatását, hogy amennyiben a demokrácia legfontosabb eszméje, vagyis a nép hatalma sérül, úgy törvényi szabályozással a demokrácia működését, a nép hatalmát helyre kell állítani.
Nem lehet megengedni, hogy bármely társadalmi réteg a törvények tökéletlen voltát kihasználva kizárólagos hatalmi pozícióba kerüljön, vagy esetleg ellenkezőleg törvényes jogaitól megfosztassék. A demokrácia szellemének kell uralkodni a törvények félreértelmezhető betűi felett.
A Szent Korona eszméinek hirdetői beláthatnák, hogy a demokrácia megvalósítása nem ellentétes az ő törekvésükkel, hiszen egy szabadabb országban könnyebb az agitációs tevékenységüket folytatva a nép meggyőzéséért munkálkodni, mint jelenleg, amikor a médiában csak a romboló csőcselékként mutatják be őket.
A parlamenten kívüli pártok, amelyek a burzsoázia érdekeltségén kívül esnek, szintén csak nyerhetnek a demokrácia kiharcolásával, hiszen e közben ismeretségük, és támogatottságuk jelentősen megnövekedhet.
Az alternatív baloldal csoportjai is hasonlóképpen ismertséghez, és elismertséghez juthatnak, ha a demokrácia kiharcolóinak táborához csatlakoznak. Természetesen adódik a demokrácia kiharcolásával a szabadság eszméjének megvalósulása is. Bár némely baloldali gondolkodó a kapitalizmust, és a demokráciát egymás következményeinek gondolja, de ebben jelentősen téved. A demokrácia egy irányítási rendszer, amelyben a szabadság, egyenlőség, és testvériség eszméi valósulhatnak meg, míg a kapitalizmus egy a szabad piacra, és bérmunkára épülő gazdasági rendszer. A kettő megjelenhet együtt is, de ez nem szükségszerű, mivel egy szabad választási rendszerben a választók más gazdasági rendet is bevezethetnek. Felül kell emelkedni a puszta anyagiasságon alapuló osztályozáson, mivel ez nem nemesebb mint egy hízó disznó filozófiája, és el kell érni az emberi gondolkodás felsőbbrendűségéig, mivel a gondolkodás képessége különböztet meg az állatoktól. A lét nem határozza meg a tudatot, csupán teret ad neki.
Összefoglalva tehát a demokráciát akarni kell, különben nem lesz demokrácia. A demokráciát a többségnek kell akarnia, a kisebbség nem képes demokráciát működtetni. A demokráciát békésen (pl. aláírásgyűjtéssel) kell létrehozni, mivel az erőszak nem a demokráciáról szól. A jelenlegi államrend nem demokrácia, hanem a burzsoázia fondorlatos kizárólagos hatalma, amely gyakorlatilag nem érdekelt a demokrácia létrehozásában, tehát a népet a hatalom megkerülésével kell megszólítani. Ehhez mindenkire szükség van, aki hajlandó társadalmi munkát végezni, bár a támogató aláírásokhoz kérhető némi pénztámogatás a felmerülő költségek utólagos fedezésére. A demokrácia megvalósítására indítandó aláírásgyűjtés szervezésében minden parlamenten kívüli erő érdekelt, és részvétele szükséges. A demokrácia megteremtése a demokráciában való hit nélkül nem igazán jöhet létre.
