Mint azt már mintegy hat évvel ezelőtt is leírtam egy korábbi cikkemben, a szavazati jogot erősen korlátozni, és a szavazatokat súlyozni kellene az érettségi bizonyítvány (eggyel csökkentett) érdemjegyével. Ugyanis az országunk vezetőinek megválasztása nem egy népünnepély, ahol mindenki kedvére kitombolhatja magát pillanatnyi mámorától vezérelve, hanem az életünk egyik legfontosabb, és leginkább felelősségteljes döntése, amelyre való rátermettséget, érettséget előzetesen ki kell érdemelni, és erről bizonyságot kell tenni. A felelősségteljes rátermettség gyakorlati bizonyságai további pontokat adhat a választói szavazati súlyozáshoz, illetve ezzel ellentétben a törvény, és szabálysértések csökkenthetnék ezeket a pontokat. Az érettségi vizsga saját kérésre ismételhető lenne, ha a választó időközben továbbképezte magát, és ezen megszerzett tudásra alapozott jogát a választásokban is érvényesíteni akarja. Ugyanis a döntéshozatalhoz való jognak kizárólag a megszerzett tudás az alapja, és nem a puszta létezés ténye, amely minden élőlénynek sajátja. Az élethez való egyéni jogok nem keverhetők össze a közösségi döntésekhez való jogokkal.
Amit akkor leírtam, ma is állja a helyét, és mindörökké állni is fogja. Így nem meglepő, hogy a fenti gondolatom kivonatosan megjelent a Jobbik Magyarországért Mozgalom pártprogramjaként is. Ezen célkitűzésükben egyetértek velük, még ha némelyik más céljuk kifejezetten ellentétes is az én véleményemmel.
A szükségszerű dolgok időről időre szükségszerűen a felszínre kerülnek. Ugyanígy időnként szükségszerűen megjelennek a közvetlen demokrácia megvalósítására való igények is, vagy a képviselők felelősségre vonásának, visszavonhatóságának igénye is, vagy a pártok alkotmányellenes képviselői befolyásolásának tiltásának igénye is. Ezek az igények szükségszerűen adódnak abból, hogy a demokrácia csupán egy cirkusz, egy díszlet a tőkések piacgazdaságának szolgálatában, és nem a választók képviseletének valódi eszköze. A politikusok puszta marionett bábuk a tőkések kezében, és a céljuk a tőkésekkel együtt ennek a cirkuszi játéknak a tökéletesítése, amely cél gyökeresen ellentétes a választói akarat, vagy az emberiség valódi céljainak érvényesítésével.
Az ember közösségi lény, és gondolkodási képessége emelte ki az élőlények sorából, és ezen gondolkodási képesség tette lehetővé, hogy közösségi társadalmi életet éljen. Ezen társadalmi életének vitelében is legfontosabb szempont a gondolkodási képességeinek minél alaposabb kihasználása, állandó, és folyamatos minél magasabb szintű fenntartása. Az ember csak akkor tud emberként fennmaradni, ha ezen feltételnek megfelel, ellenkező esetben visszasüllyed állati származásának mivoltába, és újra és újra ugyanazokba a csapdákban vesztegeti el létét. Az emberi társadalom a gondolkodási képességének következtében bizonyos vonatkozásokban tökéletesítette saját fajának fenntartását, ezért benépesítette a bolygót, sőt túlnépesedett, és kipusztulással fenyegeti a bolygó teljes élővilágát. Ennek a veszélynek az oka éppen az, hogy a társadalom vezetését nem az emberi tudás motiválja, hanem a piacgazdaság, amelyben a piaci érdek mindig erősebb az észérveknél. Az irányítás motivációja közvetlenül következik az irányítók megválasztásának módjából, amelyben szintén csak a piaci feltételek diktálnak, és nem az emberi tudás. Amíg nem szempont az emberek által elsajátított tudás a választási folyamat legalsóbb szintjén is, addig ez a szempont a legfelsőbb szinten sem érvényesülhet.
Talán néhányan végiggondolták, és egyetértenek a leírtakkal, de esélytelen próbálkozásnak érzik, mások a fáradtságot sem veszik ahhoz, hogy végiggondolják, mivel előre beléjük nevelt válaszaik ilyesmivel nem foglalkozik, és a reklámozott pártok propagandái is egészen mással tömik az agyukat.
Miért is látszik esélytelennek a próbálkozás. Elsősorban azért, mert ezeket a gondolatokat senki nem reklámozza, így elvesznek az internet által felduzzasztott hírtömegben. De a sikertelenségnek éppen azon olvasók az okai, akik egyetértenek, de nem tesznek semmit. Akik értik, hogy a társadalom fejlődését, és a jövő biztonságát csak az emberi tudás megjelenése a társadalom irányításában biztosíthatja, és ráadásul lehetősége is volt rá, hogy részesüljön ebből a tudásból a tanulmányai során, annak a felelősséget is át kell éreznie, amit ez a tudás jelent. Arra hiába vár bármely tanult ember, hogy a világ, és az emberiség problémáit a jelenlegi reklámra alapozott választási rendszerben megválasztott jelenlegi politikusaink jó irányba tudják terelni. A propaganda gépezet önfenntartó, és olyan az irányba megy, amelyre nincs valódi ráhatása élő embernek. Még csak a felelősséget sem lehet rájuk ruházni, mivel azt sem tudják, mi közük lenne ehhez. Ezért a felelősség az esetben is a tudás birtokában levő embereké, ha jelenleg nincs semmi valódi ráhatásuk a társadalom irányítására. A tudás birtokosainak maguknak kell megteremteni a lehetőséget arra, hogy az emberiséget az emberi tudás irányítsa. Senki nem tudja ezt a feladatot átvállalni helyettük, és nem is lenne értelme erre várni. A tudás megbecsülését a tudás birtokosainak kell kiharcolni.
Az embereknek mindenkor csak egy kis hányada volt birtokában a tudásnak, és részese a tudás, a tudomány fejlesztésének, míg a többség csupán élte az életét az éppen adott körülmények között. De ez a kisebbik hányad változtatta meg a világot az ősi néhány százezres vadászó, gyűjtögető életformáról a mai hét milliárdos városiasodott életformára. Nem csoda, ha a többség nem lesz képes megtartani élőhelyünket, a Földet, mivel ilyen feladatra soha sem voltak felkészítve. Csak az emberi tudás minden tekintélyével lehet a Föld pusztulását megállítani, és ehhez elégtelen a jelenlegi társadalmi választási rendszer. Az emberi tudás tekintélyét kell példaként állítani az emberek elé, és ennek megfelelően új eszméket kell elterjeszteni. Csak ez az út vezethet el a Földünk megmentéséhez.
