A történelemben azt látjuk, hogy a társadalmi folyamatok gyakran torkolnak krízisekbe, háborúkba, nagy tömegek kizsákmányolásába, szenvedésébe, kipusztításába, és ezek szinte minden esetben a társadalom vezetőinek elhibázott döntéseire, vagy elhibázott törvényalkotásaira vezethetők vissza. Ezek az elhibázott döntések gyakran önkényesek, vagy a már korábban félrevezetett tömegek irracionális megnyilvánulása más emberekkel szemben. Önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy miért ilyenek a vezetőink? Miért nem képesek biztosítani minden ember számára a normális, emberhez méltó életet?

Gyakori vád a vezetőinkkel szemben, hogy amíg még nem vezetők, hanem csak még elhatározzák, hogy azok akarnak lenni, akkor számos ígéretet tesznek, hogy vezetőként mennyi mindent fognak megváltoztatni, és mennyivel jobb életet fognak mindenkinek biztosítani, de amikor végül vezetővé válnak, akkor ezekből az ígéretekből semmi sem lesz, minden marad a régiben, és a vezetők csak a saját boldogulásukkal törődnek, akiknek meg az ígéretet tették, azokról megfeledkeztek. Mi történik minden vezetővel?

Annyi bizonyos, hogy a vezető is ember. Ember volt az előtt is, hogy vezető lett, meg utána is ember. De mégis más. Másmilyen ember, és éppen a vezetővé válása miatt más. A közösséghez való viszonya megváltozott. Régebben a tagja volt a közösségnek, majd a közösség vezetője lett, és ehhez egy másfajta önazonosságot, identitást kapott a természettől. És ez az identitás változás megváltoztatja az embert, legfőképpen a gondolkodását, de ez együtt járhat más fiziológiai változással is főleg az idegrendszerben.

Az emberi faj egyik közeli faji rokonánál, a gorilláknál jól megfigyelhető, hogy a csapatvezetőnek, akit a majmoknál alfa hímnek is neveznek, a háta kifehéredik amikor vezetővé válik, tehát a csoportban betöltött szerepe külsőleg is, belsőleg is átalakítja. Ezért fehér hátúnak is nevezik, míg más gorillák háta fekete marad.

Az emberi faj vezetőinél ilyen külső jegyet nem tudunk felmutatni, de a belső változás eléggé tipikus, és gyakori ahhoz, semhogy azt letagadhatnánk. A képet nyilvánvalóan árnyalja, hogy az emberi csoportok rétegezettek különféle szakterületek szerint, és minden szakterületen független csoportszerveződés, és más szakterületektől független vezetés szerveződik. Ezért egy vezető az emberi társadalomban többnyire nem egy minden területre kiterjedő társadalmi vezető, hanem csak egy adott szakterületre vonatkozóan az, míg más szakterületen csak csoporttag, vagy az sem. Ezért persze a vezetővé válással létrejövő identitásváltozás is korlátozott, és persze az ennek hatására kialakuló fiziológiai változás is korlátozott.

Mit érthetünk az identitás megváltozásán? Az ember egy csoport tagjaként a csoporttagok identitásával rendelkezik. A maga érdekeit a csoporton belül érvényesíti, és alárendeli a csoport érdekeinek, adott esetben, ha szükséges áldozatokat hoz a csoportért. Egy vezető viszont önmaga személyesíti meg a csoportot a külvilág felé, és önmaga, mint a csoport is megjelenik a saját identitásában. Ezzel együtt persze megmarad a csoportbeli identitása is, de ez a két identitás állandó versenyhelyzetbe kerül. Állandóan mérlegelnie kell, hogy adott esetben a saját személyének támogatása a fontos a csoport szempontjából, hiszen a csoport vezető nélkül nem maradhat, vagy inkább a csoport érdekeinek rendelje alá magát. Ez egy olyan plusz terhet jelent, amelyre nem készülhetett fel, amíg nem volt vezető, így senki sem tudhatja előre, hogy milyen vezetővé válhatna, sőt ezt a környezete sem tudja előre megítélni. És ez a változás elkerülhetetlen, ha vezetővé válik. Meg kell birkóznia ezzel az állandó szembeállítással, és gyakran arra az eredményre jutnak a vezetők, hogy a személyük megerősítése fontosabb, mint a csoport megerősítése.

Ez a probléma mindig fennáll, tehát ez a változás a vezetőkben nem látható előre, de valószínűleg nem is elkerülhető, és magyarázatot adhat arra, hogy miért nem lesz jobb az emberi társadalom, miért van az, hogy a legnemesebb eszmékért küzdők vezetői kifordulnak önmagukból, és a zsarnokság fenntartóivá válnak.

Nyilván felmerül a kérdés, hogy ki tudunk-e találni valami olyan megoldást, amely megszünteti, vagy legalább csökkenti a vezetői elhajlás következményeit, és egy jobban, emberségesebben működő társadalomhoz vezet. Hogyan lehet jobban megőrizni magunkban a csoporthoz tartozás érzését, amikor vezetővé válunk? Nos eddig nem beszéltünk a nemi identitások hatásairól a személyiségre, pedig ez nagyon fontos ebben a kérdésben. A férfiak sokkal harcosabbak, és lelkileg keményebbek, sokkal kevésbé hajlamosak együttérzésre mások iránt, míg a nők éppen anyaszerepük miatt sokkal együttérzőbbek, és megértőbbek tudnak lenni. Emiatt egy női vezető kisebb valószínűséggel lesz zsarnok, mint egy férfi vezető. Tehát az a javaslatom, hogy politikai vezetőknek nőket kell választani. Természetesen mindkét nemből kellenek politikusok, de a politikai szervezetek élén nőknek kell állniuk. Talán ezzel lehet elkerülni, hogy egy nagy világégésben elhamvadjon az emberiség, mivel jelen állás szerint erre elég nagy a lehetőség. A másik lehetőség a káros fejlemények elkerülésére a vezetői pozíciók betölthetőségének időbeli korlátozása. Itt nyilván figyelembe kell azt is venni, hogy bizonyos programok véghezvitelére olykor sok időre van szükség, de a hosszú távú programok követését törvénybe lehet iktatni, amely így a vezetőtől függetlenné válik.

Our climate activists are rightly afraid of humanity's future from humanity's waste and destruction, and they urge immediate interventions and radical changes. The earth's natural environment with the millions of living species living with us is indeed in serious danger. However, many demand unrealistic expectations, such as the termination or radical reduction of industrial production. They ignore the fact that our current way of life, our security of existence, is based on advanced industrial production, without which the destruction of civilization would occur almost immediately, so no government can undertake this program. The society based on advanced technology has a history of almost half a millennium, and in the meantime, the human population has increased tenfold along with the technology, that is, nine-tenths of the population is kept alive only by the continuous operation of industrial technology. Accordingly, a similar proportion of the population lives in cities, while the rest of the population searches for new areas for soil cultivation and mining, which involves the destruction of nature, while the garbage of cities also destroys nature. We have inhabited the habitable areas, and now we are building new habitable areas at the expense of primeval forests, deserts, and seas. But this is a direct consequence of our half-thousand-year-old lifestyle and the resulting ever-growing population.

We can analise the problem in a thousand ways, we can break down the problem into a thousand strands, and we can show that further technological progress is conceivable on each strand, which reduces the problem on that strand. But if we put the threads back together, it turns out that we're either in the same place, or may be we found a lot more potential for human population growth. And this definitely foreshadows something. That the growth of the human population will not stop even after that, since technology has given us new opportunities to further destroy our Earth.

We are human, which means we can think, so we have to see that in the above thought process we have left untouched two things that we considered to be self-evidence. One is the existence of a capitalist economy based on technology, the other is the inviolability of influencing human reproduction, its incomprehensible independence from human action. Anyone who has reached adolescence knows that the creation of children requires human actions, and that they are not independent of human will at all.

As I mentioned above, exclusively the capitalist industrial economy makes it possible for the current 8 billion people to live. Until the population can be reduced to a tenth of its current level and life in a big city is made insignificant, this will most likely not change. Many people lull themselves into the belief that the problem can be solved by a more logical distribution of products, that if the rich will give the unnecessary products to the poor, and then everyone will have enough. But this is very silly, and there is strong evidence that this is exactly the worst solution. It is precisely because of this that population growth is getting faster and faster, and humanity, nature and climate are in an increasingly serious situation. In each case, the gifts of advanced civilization triggered drastic population growth in the poorer, less developed ethnic groups. Transferring products is fuel to the fire. Only adopting the entire lifestyle, a complete lifestyle change could help, but there is no known method for this, it usually does not work anywhere, and of course the necessary resources are also lacking. Because of this, overpopulation has become humanity's biggest problem.

Perhaps one-tenth of the population lives in a society with advanced technology, and the same countries experience (for the first time in history) that population growth has stopped or even declined. Many people do not understand the reasons for this, even though it simply follows from the creation of life-security. Those who firmly believe that their children have a secure future plan to have only as many children as are necessary for this secure future. And those who cannot believe that their children will grow up and make a living, those make a lot of children so that the ones that can survive will survive. The phenomenon partially works this way in animals soo. But unlike animals, man can understand that his ingrained animal instincts are leading him astray, but for this he must be aware of the problems the world is facing.

 If we were to take the products from the developed countries to distribute them in the underdeveloped countries, we would eliminate also here the security of existence that stopped the population growth, i.e. we would recreate the problem of overpopulation in the developed countries as well, i.e. we would further worsen the situation. If we want the underdeveloped countries to reach the standard of living and security of the developed countries with further development and assistance, that would not be possible either, because there are not enough raw materials, food, agricultural land, productive power, i.e. the resources are lacking. The Earth cannot support so many people. There are too many of us for that. And distribution, as we see, only causes further population growth. The newer people are not driven by bad intentions to destroy nature, they just want to live, and for this they need space, food and energy, like anyone else who is born. The complete destruction of the earth's environment seems inevitable.

The only way out is the voluntary restraint of population growth. This is not unprecedented, because China has already implemented such a program of its own accord, which has greatly helped both humanity and China. But in the rest of the world, they are cowards to undertake this program, mainly out of fear of religious fanatics, or through faulty indoctrination of religious dogma. Cowardly and power-hungry heads of state deny the problem that threatens our entire human existence, and instead hope that when everything in nature has been exterminated, and there will be nothing left on the bare earth except cultivated crops, then hungry people and their weapons will do the job for them reduction. Of course, this is a self-evident solution for lazy and cowardly people, but it is by no means certain that there would be any living people on Earth after such a war. The uninhabited Earth is fine even without humans, as it was fine before the appearance of humans.

In order for a population reduction program to be set and accepted, the problem must first be recognized and understood. Currently, people are lulling themselves into illusions that the problem of environmental pollution and climate change can be solved with further technological developments. It's a vain fantasy. These problems were brought to the surface and produced by the development of technology, which worsens our situation year by year and hour by hour. Innovations merely postpone the destruction to a later date, but they later cause much more perfect destruction to many more people. The further we go on a bad road, the further we get from the good roads. Of course, innovations help a lot in creating security of existence, but they are basically completely independent of the problems arising from population growth, and by postponing problem of population growth for a longer period, they make our future more and more uncertain.

In order for the inhabitants of underdeveloped countries to curb their reproduction, either incentive or punitive measures must be introduced, or they must actually be guaranteed the security of their future, because if there is security, then reproduction will even decrease by itself. But this requires a stable international environment in which the guarantees set out in such long-term joint agreements can be taken seriously. As long as one state can start a war against another state against the will of all other states, such guarantees cannot be given to anyone. Unfortunately, we cannot say a moment in the last hundred years when there was no war going on somewhere in the world, and no one has been able to act against it so far. This needs to be changed.

Klímaaktivistáink joggal féltik az emberiség jövőjét az emberiség hulladékától, pusztításától, és azonnali beavatkozásokat, gyökeres változtatásokat sürgetnek. Valóban komoly veszélyben van a földi természetes környezet a velünk élő sok millió élő fajjal. Azonban sokan irreális elvárásokat követelnek, például az ipari termelés megszüntetését, vagy radikális csökkentését. Figyelmen kívül hagyják, hogy jelenlegi életvitelünk, létbiztonságunk éppen a fejlett ipari termelésre épül, nélküle szinte azonnali pusztulása következne be a civilizációnak, így ezt a programot semelyik kormány sem tudja felvállalni. A fejlett technológiára épülő társadalom lassan fél évezredes múltra tekint vissza, és közben a technológiával együtt az emberi populáció is a tízszeresére növekedett, vagyis a népesség kilenctizedét kizárólag az ipari technológia folyamatos működtetése tartja életben. Ennek megfelelően a népesség hasonló aránya városokban él, míg a maradék népesség új területeket kutat a talajművelés, a bányaművelés számára, amely a természet rombolásával jár, míg a városok szemete ugyancsak a természetet rombolja. A lakható területeket belaktuk, és most újabb lakható területeket építünk az őserdők, sivatagok, tengerek rovására. De ez közvetlen következménye fél évezredes életmódunknak, és ebből fakadó egyre nagyobb népességünknek.

Ragozhatjuk a problémát ezerféleképpen, lebonthatjuk a probléma ezer szálú elemét, és kimutathatjuk, hogy minden szálon elképzelhető további technológiai előrelépés, amely csökkenti az adott szálon a problémát. De ha újra egyesítjük a szálakat, kiderül, hogy vagy ugyanott vagyunk, vagy további hatalmas lehetőségeink vannak az emberi populáció növekedésére. És ez egy valamit jelez biztosan előre. Hogy az emberi populáció növekedése nem áll le ezután sem, hiszen a technológia újabb lehetőségeket adott a kezünkbe Földünk további pusztítására.

Emberek vagyunk, vagyis tudunk gondolkodni, tehát látnunk kell, hogy a fenti gondolatmenetben érinthetetlenül hagytunk két olyan dolgot, amit magától értetődőnek tekintettünk. Az egyik a technológiára épülő kapitalista gazdaság léte, a másik az emberi szaporodás befolyásolásának érinthetetlensége, emberi cselekvéstől való érthetetlen függetlensége. Pedig aki elérte a serdülő kort, az tudja, hogy a gyerekek létrejötte milyen emberi cselekedeteket követel, és azok egyáltalában nem függetlenek az emberi akarattól.

Mint fentebb említettem, csak a kapitalista ipari gazdaság teszi lehetővé, hogy a jelenlegi 8 milliárd ember élni tudjon. Amíg nem sikerül a népességet a jelenlegi tizedére csökkenteni, és a nagyvárosi létet jelentéktelenné tenni, addig ez nagy valószínűséggel nem is változhat. Sokan ringatják magukat abba a hitbe, hogy csak a termékek logikusabb elosztásával megoldható a probléma, a gazdagabbak odaadják a szegényeknek a felesleges termékeket, és akkor mindenkinek elegendő lesz. De ez nagy butaság, és súlyos bizonyítékok vannak arra, hogy pontosan ez a legrosszabb megoldás. Pontosan ennek köszönhető, hogy a népesség növekedése egyre gyorsabbá válik, és egyre súlyosabb helyzetbe kerül az emberiség, és a földi természet, és klíma. A fejlett civilizáció ajándékai a szegényebb, fejletlenebb népcsoportokban drasztikus népességnövekedést indítottak el minden esetben. A termékek átadása olaj a tűzre. Csak a teljes életmód átvétele, a teljes életmódváltás segíthetne, de ennek nincs ismert módszere, általában sehol sem működik, és persze hiányoznak az ehhez szükséges erőforrások is. Emiatt a túlnépesedés lett az emberiség legnagyobb problémája.

A népesség egytizede talán, amelyik fejlett technológiájú társadalomban él, és ugyanezekben az országokban tapasztalni (a történelemben először), hogy a népesség növekedése megállt, sőt csökkenésbe fordult. Ennek okait sokan nem értik, pedig egyszerűen következik a létbiztonság megteremtéséből. Aki szilárdan hisz abban, hogy gyerekeinek biztos a jövője, az csak annyi gyereket tervez, amennyi ehhez a biztos jövőhöz szükséges. Aki pedig képtelen elhinni, hogy a gyerekei felnőnek, és megélnek, az a fennmaradása érdekében nagyon sok gyereket csinál, hogy amelyik képes megmaradni, az megmaradjon. A jelenség állatoknál részben így működik. De az állatokkal ellentétben az ember képes felfogni, hogy berögzött állati ösztönei félrevezetik, de ehhez ezt tudatosítani kell, hogy a világ milyen problémákkal áll szemben.

Ha a fejlett országoktól elvennénk a termékeket, hogy szétosszuk a fejletlen országokban, azzal megszüntetnénk itt azt a létbiztonságot, amely megállította a népesség növekedését, vagyis a túlnépesedés problémáját újrateremtenénk a fejlett országokban is, vagyis tovább rontanánk a helyzeten. Ha azt szeretnénk, hogy további fejlesztésekkel, és segítségekkel a fejletlen országok is elérjék a fejlett országok életszínvonalát, és létbiztonságát, az sem lenne lehetséges, mivel ehhez nincs elég nyersanyag, élelem, termőföld, termelőerő vagyis hiányoznak hozzá az erőforrások. Ennyi embert a Föld nem képes jól tartani. Túl sokan vagyunk ehhez. És az osztogatás, mint látjuk, még csak további népességnövekedést okoz. Az újabb emberek nem rossz szándéktól vezettetve pusztítják a természetet, csupán élni akarnak, és ehhez helyre, táplálékra, energiára van szükségük, mint bárki másnak, aki megszületik. A földi környezet teljes pusztulása elkerülhetetlennek látszik.

Az egyetlen kiút a népességnövekedés akaratlagos visszafogása. Ez nem példa nélküli, hisze Kína már végrehajtott egy ilyen programot önszántából, ami sokat segített mind az emberiségen, mind pedig Kínán. De a világ többi részén gyávák felvállalni ezt a programot, főleg a vallási fanatikusoktól való félelemben, vagy a vallási dogmák hibás beidegződése révén. Gyáva, és hataloméhes államfők letagadják az egész emberi létünket fenyegető problémát, és inkább abban reménykednek, hogy ha már mindent kiirtottak a természetben, és semmi sem lesz a puszta földön a termesztett haszonnövényeken kívül, akkor majd az éhes emberek, és fegyvereik elvégzik helyettük a népesség csökkentését. Ez persze a lusta, és gyáva emberek számára egy magától adódó megoldás, de az egyáltalában nem biztos, hogy egy ilyen háború után maradna élő ember a Földön. A lakatlan Föld emberek nélkül is jól elvan, ahogy az emberek megjelenése előtt is jól elvolt.

Ahhoz, hogy a népességcsökkentés programját ki lehessen tűzni, és el lehessen fogadtatni, először is fel kell ismerni, és meg kell érteni a problémát. Jelenleg illúziókba ringatják magukat az emberek, hogy további technológiai fejlesztésekkel meg lehet oldani a környezetszennyezés, és klímaváltozás problémáját. Ez hiú ábránd. Ezeket a problémákat éppen a technológia fejlesztése hozta felszínre, és termelte ki, amely évről évre, óráról órára súlyosbítja a helyzetünket. Az újítások csupán egy későbbi időpontra tolják a pusztulást, de azok később sokkal tökéletesebb pusztítást okoznak sokkal több embernek. Minél messzebb megyünk egy rossz úton, annál messzebb kerülünk a járható utaktól. Az újítások persze sokat segítenek a létbiztonság megteremtésében, de alapjában teljesen függetlenek a népesség növekedéséből következő problémáktól, és a népesség növekedését hosszabb távra kitolva egyre bizonytalanabbá teszik jövőnket.

Ahhoz, hogy fejletlen országok lakói visszafogják a szaporulatukat, vagy ösztönző, vagy büntető intézkedéseket kell bevezetni, vagy ténylegesen garantálni kell számukra a jövőjük létbiztonságát, hiszen ha van létbiztonság, akkor akár magától is csökken a szaporulat. De ehhez stabil nemzetközi környezetre van szükség, amelyben az ilyen hosszú távú közös megállapodásokban rögzített garanciákat komolyan lehet venni. Amíg valamely állam minden más állam akarata ellenére háborút indíthat más állam ellen, addig ilyen garanciákat nem lehet adni senkinek. Sajnos nem tudunk olyan pillanatot mondani az elmúlt száz évben, hogy ne folyt volna háború a világ valamely táján, és ez ellen senki sem tudott eddig fellépni. Ezen változtatni kell.

Mert hogy Magyarországon nincs demokrácia.

Rengeteg érvet fel lehet sorolni ennek bizonyítására, amelyeket sokan sokszor el is mondanak, de a diktatúra, amelyben élünk ignorálja ezeket az érveket, és a NER által megvezetett buta állampolgárok szajkózzák a NER hazugságait arról, hogy mennyire tökéletes demokráciában élünk, hiszen a törvények maximális tiszteletben tartásával a választásokon 2/3-os győzelmet értek el, immár negyedszer.

Ennek az érvelésnek legfőbb hibája annak feltételezése, hogy a törvények betartásának ténye egyben a demokrácia bizonysága is., pedig erről szó nincsen. Ugyanis a demokrácia egészen mást jelent. Ha egy társadalmi rendszer törvényesen működik az csupán annyit jelent, hogy a hatalom megfelelő törvényes eszközökkel rendelkezik a hatalmának fenntartására, semmi többet. Nincs szüksége törvénytelen eszközök igénybe vételére, vagy ha a hatalom embereinek üzleti érdekeinek érvényesítése miatt mégis átlépik a törvényesség keretit, ezt is a szőnyeg alá söpörheti, és kvázi törvényesként fogadja el, hiszen az igazságszolgáltatás is azt teszi, amit a hatalom megkíván. Vagyis ezen az alapon még a legvéresebb diktatúra is nehézség nélkül állíthatja magáról, hogy demokratikus, hiszen ki merné ezt megkérdőjelezni. Már ha legalábbis szükségét érzi, hogy állítson ilyet egyáltalában. Régebben ez az igény nem is létezett, és a diktátorok megelégedtek olyasmi állítással, hogy ők mindenkinél jobban tudják, kinek mire van szüksége. Mióta a technika fejlődésével a városi polgárság megerősödött a világban, és a diktátorok eme önigazoló hazugságait megelégelve elzavarta őket, hogy a polgárok saját maguk határozzák meg a maguk érdekeit, tehát demokratikus államformákat próbáltak kialakítani a világ különféle helyein, és eme eszmét az egész világon elterjesztették, a még meglevő, és az újra feltörekvő diktátorok számára is igénnyé vált, hogy magukat a demokrácia legfőbb védelmezőjeként tüntessék fel. A NER vezetői is pontosan ezt teszik.

Magyarországon (a keleti tömb többi országához hasonlóan) 1989-ben megbukott egy hazugságra épülő diktatórikus rendszer, a szocializmus. Ez a diktatórikus rendszer is hasonlóan olyan eszmét hangoztatott hazug módon, hogy egy igazságos, kizsákmányolástól mentes társadalmat épít minden ember számára a munkásosztály által vezetve, de valójában egy egypárti államkapitalista rendszerről volt szó, amelyben csak a zárt vezető réteg élvezte a kiváltságokat, és csak nekik volt közük a társadalmi döntésekhez. Akik ezt a hegemóniát ellenezték, azokkal akár erőszakkal is leszámoltak, bár amikor már a rendszer stabilizálódott, már erőszakra sem volt szükség, a rendszer önfenntartóvá vált csupán azáltal, hogy az emberek tették azt, amit feladatul reájuk szabtak. Ez az automatizmus azonban fölöslegessé, és értelmetlenné tette a rendszert életre hívó ideákat, amelyek így elhaltak, és az egész rendszer az ideológiával együtt okafogyottá, idejét múlttá vált. A vezető réteg sokkal inkább a nyugati tömb fejlett államaihoz való gazdasági, és politikai közeledésben látta az ország, és a saját további felemelkedését, ennek következménye volt a szocialista tábor széthullása, és a rendszerváltás.

Magyarország politikusai már több száz éve dilettáns módon vezetik az országot, vagy vállalnak részt az ország vezetésében. Politikusaink a török hódoltság évszázadainak elnyomásai miatt az egykori birodalom építő, és megtartó politika (István, Béla, Mátyás) helyett egy törleszkedő, könyökölő, irigységre, összeesküvésre, bosszúállásra hajló politikai irányzatokat követnek, amellyel szomszédainkat magunk ellen fordítottuk. Politikusaink korlátoltsága nem lát túl a saját szemétdombunkon való büszke kukorékolás perspektíváján, és mindig a legkönnyebben megszerezhető csillogást célozza meg. Így eshetett meg, hogy a rendszerváltás után elfogadott alkotmányunk, amely némiképpen próbálkozott a nyugati mintáknak megfelelni éppen oly dilettáns, mint egész évszázados politikánk. Benne volt az elvi lehetőség, hogy akár demokratikusan is lehessen működtetni, de valójában csak egy ocsú volt, amelyet a népnek odavetettek, hogy itt van, egyétek. A rendszerváltó elit soha nem akarta, és nem is engedte, hogy az új rendszerbe átmentett hatalmuk veszélybe kerüljön. A rendszer az maradt, ami volt, vagyis a politikai elit diktatúrája. Ami ugyan megengedi az elit több pártban való versengését, de nem igényli. És mára az is látszik, hogy a rendszerváltás előtti egypárt rendszer mára már gyakorlatilag újra formálódott.

Alkotmányunk tehát nem demokratikus, hanem a politikai elit diktatúráját törvénybe foglaló jogi eszköz. Aprólékosan megfogalmazott külön paragrafusok teszik lehetetlenné, hogy kívülről, vagyis a politikai hatalomból kizárt néptömegek részéről bármilyen bírálatot figyelembe kéne venni, vagy módosítási javaslatot lehessen kezdeményezni az alkotmány tartalmát illetően. Az alkotmányt a politikai elit legitimálja, abban a népnek semmilyen szerepe nincs a kötelező engedelmes elfogadáson kívül.

De a demokrácia nem pusztán a törvények szövegezésében nyilvánul meg, hanem a politikusok viselkedésben is, és az összes választópolgár viselkedésében is. Ezért is tehát valóban hitték a tömegek, hogy a rendszerváltáskor a demokrácia útjára léptünk, mivel minden politikai erő erről beszélt, és ennek a szellemében élt, tevékenykedett, függetlenül attól, hogy a törvényekbe kódolt lehetőségeket gyakorlatilag senki nem értette, még talán a jogászok sem. Azért csak talán, mert ha értették akkor rosszhiszeműen becsapták a választókat, de ha nem értették, akkor a dilettantizmusukra foghatják az alaptörvény diktatórikus jellegét. Így helyesen mondhatjuk, hogy a lehetőség valóban megvolt Magyarországon, hogy létrejöjjön a demokrácia. Csupán a demokratikus viselkedést kellett volna törvényesíteni, és kizárni az alkotmányba kódolt jogi dilettantizmus lehetséges hatásait. Csakhogy a magyar politikusok nem léphettek át évszázados korlátoltságukon, és kicsinyes hatalommániájukon, mivel nem is akartak. A hatalom megtartása mámorában felrúgták a demokrácia szabályait, és puszta bulvár hazugságok szintjére alacsonyították a közbeszédet, nyíltan vállalva, hogy a hatalom érdekében bárkinek bármikor bármekkorát lehet hazudni, ha ezzel a választókat megtévesztik, és az egész választási hókuszpókusz semmivel nem jelentősebb, mint a kakaskukorékolás a szemétdombon. Nincsenek felelősen felvállalt teljesítendő célkitűzések, csak kampányjelszavak, amelyek valóságtartalmát sem előtte, sem utólag nem lehetséges ellenőrizni, vagy számon kérni. A választás eredményében kizárólag a kampányoló pártok reklámhatékonysága fejeződik ki. Sem a választók akarata, sem Magyarország, és a magyar nép érdekei nincsenek érintve a választások, és a választási kampányok által. És ezen semmi nem fog addig megváltozni, amíg nem lehet számon kérni a politikusok ígéreteit, amíg nem lehet törvényileg megbüntetni a hatalom megszerzése céljából választóknak hazudozókat. A törvény pedig jelenleg a hazudozókat védi, akik még büszkék is arra, hogy a választók tehetetlen kiszolgáltatottságban vergődnek. Elég nyilvánvalóan következik a választók következmény nélküli átverhetőségéből a demokrácia teljes hiánya. Hogyan dönthetne bárki is bármilyen kérdésben, ha nem kerülhet tisztába a valóságos tényekkel. Már az ógörög demokráciákban is lehetőség volt a méltatlanná vált politikusok 10 éves száműzetésére. Ma ilyen hatalma csak Kövér Lászlónak van, aki megbüntetheti a parlamenti képviselőket, ha nem mondják fel a leckét, nem elég lojálisak a hatalomhoz.

Persze nem egyik pillanatról a másikra kerültünk ebbe a helyzetbe. A tisztességtelen politikai játszmák egymásra licitálva lassan-lassan kerültek egyre távolabb a demokratikus alapelvektől. Minden egyes politikai mérkőzésben a politikusok levonták a tanulságot, hogy kis hazugságaik hatalmas nagy hasznot hoztak maguk, és pártjaik számára, és még meg sem égették magukat. És rájöttek, hogy ha a törvényeket úgy alakítják, hogy törvényesen is még több hasznuk legyen, akkor nincs okuk visszafogni magukat, mert a törvényekbe csak nekik van joguk belepiszkálni. A választókat örök időkre szabadságolták a politikából.

Az alkotmány hiányosságai nem új keletűek, már rég óta ismertek, sőt már az alkotmány létrehozásakor is kötelezték a törvényalkotókat a további reform szükségességére, amire soha nem került sor. A politikai eliten kívüli civil reformjavaslatokat az alkotmánybíróság rendre elutasította, mondván, hogy ez a parlament privilégiuma. A politikai elitnek az állampolgári kezdeményezésektől való nyilvánvaló félelme egyre jobban elmélyítette a nép, és a politikai elit közötti szakadékot. Egy ideig próbálták ugyan azzal magyarázni az állampolgároktól való elzárkózást, hogy az állampolgároknak nincs meg a politikai szakképzettsége, hogy dönthessen önmaga, és az ország sorsáról. De mára már olyan dilettáns, és képzetlen, de ettől függetlenül, vagy éppen ezért hatalommániás emberek ülnek felelős pozíciókban, hogy már azzal is javulna a politikai irányítás színvonala, ha sorsolással döntenének a választásokon választópolgárok mindegyike közül.

2006-ban Gyurcsány Ferenc akaratán kívül mindenkinek értésére adta, hogy a választási kampányban a politikusnak kötelező hazudnia a jövőre vonatkozó ígéreteit, és az ország addigi, és jelenlegi állapotának tekintetében a választóknak, és a világnak, hiszen bárki megértheti, hogy ez a feltétele a győzelmének. Az alkotmány ezt lehetővé teszi, és éppen ezért ez lesz Magyarországon a politikai norma, hiszen aki ezt vitatja, az a törvényt szegi meg. Ezt a politikai normát mindenki elfogadta, vagyis ha esetleg nem is fogadta el, nem tehetett, és nem is tehet semmit a törvény megszegése nélkül. A politikusok szájából elhangzó politikai kijelentéseknek nincs, mert nem értelmezhető az igazságértékük. Nem ellenőrizhetőek, de ha nem is igazak, nem számon kérhetőek. Kizárólag reklámértékük van, mégpedig azzal arányosan, hogy hány embert lehet általa megvezetni. Így a legfőbb tényező a választási kampányban a mai Magyarországon a média feletti uralom. Hány embert képes egy párt, vagy egy párt uralta hatalom megszólítani a saját kampányszövegeivel, és hány embert tud elzárni más pártoktól, és a független hírektől. Mint minden hatalommámorban fürdő diktátor, így Gyurcsány Ferenc is elszámította magát, és elvesztette a következő, és minden lehetséges jövőbeli választását, ugyanis túlságosan nyíltan nézte hülyének a választókat, így elvesztette hitelességét. Az őt felváltó Orbán Viktor egyrészt elkerülte Gyurcsány önmaga állította kelepcéjét a hazugságról való igazmondással, másrészt szemérmetlenül a saját szolgálatába állította az állami médiát, és kiszorította a független médiát az ország jelentős részéről. Harmadrészt megtanulta a Gyurcsány által hirdetett leckét, a hazugságok hirdetésének tökéletes mestere lett. Bárkinek úgy beszél lyukat a hasába, hogy az illető azt nem érti, hogy nem vette eddig észre a lyukat. Az alkotmányt módosította, hogy még a politikai elitnek is csak egy szilánkja részesüljön a hatalomból, és bebetonozta magát úgy, hogy már negyedszer nyerte 2/3-dal a választásokat. Az állami vagyon jelentős részét magánalapítványokba ajándékozta, amelyekbe a saját embereit ültette, így jelentős állami feladatokat elvett a magyaroktól.

Aki még ezek után is arról próbálja meggyőzni magát, vagy másokat, hogy Magyarországon demokrácia van, az gondolkozzon el, hogy miket tud a világról, és amiket tud, azt hol, kiktől hallotta. Vajon az a hírforrás, vagy csatorna valóban az igazat közli, vagy esetleg egyfolytában hazudik. Vajon attól lesz boldog, hogyha elhiteti magával hízelgő a hazugságokat, vagy ha rájön, hogy becsapták. Vajon attól lesz biztonságos jövője az országnak, és az unokáinak, ha boldogan pancsol a megnyugtató semmitevésben, vagy ha ellenőrzi a magába szuggerált gondolatok igazságát. Gondolkozzon el azon, hogy miért nincs joga beleszólni, milyen ország legyen Magyarország.

Mint tudjuk, a Nap csak időszakosan süt, és általában nem akkor, amikor nekünk éppen sok energiára lenne szükségünk, így a napelemek felhasználhatósága nagyon korlátozott. Hiába telepítünk minden házra napelemeket, és termelünk annyi energiát, amennyit felhasználunk, sajnos a nappali energia éjszaka nem fűti a lakásokat, hacsak nem oldjuk meg a tárolás problémáját.

A legegyszerűbb módja az energia tárolására a víz bontása a napelemekkel termelt elektromos árammal hidrogénre, és oxigénre. Az oxigént a levegőbe el lehet engedni, a hidrogént pedig szén-dioxiddal metánná alakítva Sabatier reakcióval gáztározókba lehet eltárolni, például a stratégiai gáztározókba. A víz, és energia egy része visszaalakul a reakció közben, amit újra fel lehet használni. Ez néhány nagyobb gyár építését igényli a gáztározók közelében. A hidrogén gáz tárolása problémás a számos technikai nehézség miatt, és a levegőben való elégetése is nitrogén-oxidok keletkezésével jár, ezért kell metánná alakítani, ami a földgáznak is fő alkotója. A metán előállításához a hidrogénből persze sok szén-dioxidra van szükség, aminek megoldása többféle módon elképzelhető.

Az eltárolt metán akár lakossági gázszolgáltatásra, akár erőművekben elektromos áram termelésére felhasználható, amikor nem süt a Nap.

A beruházás egyben kiválthatja a földgáz importálását, és persze hosszú csővezetékekre sincs szükség.

Az energia-átalakításnak ez a módja imént merült fel bennem, de én nem foglalkozom gyakorlati megvalósításokkal, így ez csak egy javaslat az energiaszektorban tevékenykedő kísérletezni tudó vállalkozások számára, amely azonban akár a jövő energiaellátásának is fontos tényezője lehet.

Mi szükség van a törvényekre egy államban? A törvények meghatározzák, hogy a társadalomban élő emberek tevékenységének milyen korlátai vannak, annak érdekében, hogy az emberek tevékenysége ne más emberek, vagy már értékek kárára váljon, hanem minden törvénytisztelő ember, szabadon tevékenykedhessen, és élhessen a törvényekben meghatározott keretek között, és közben környező világunk is sértetlen megmaradjon.

Szerző: Takács Ferenc

Az én írásom pirossal látható, az idézett cikk feketében olvasható. A cikket teljes egészében idézem, és a megfelelő helyeken teszem meg a megjegyzéseimet.

A forradalmi jogállam oximoronja

Szerző: Schiffer András

Néhány megjegyzésem, és javaslatom a "Fejezetek a demokratikus és szolidáris Magyarország alkotmányos programjához" (szerkesztette Majtényi László) munkához

Csak azon részekhez fűznék megjegyzést, amit én másként gondolok.

A társadalom életét törvényekkel szabályozzuk, hogy az emberek közötti vitás kérdések rendezését e törvények szerint minél kevesebb károkozással lehessen megoldani, és a társadalom számára a legoptimálisabb életet, és fejlődést lehessen biztosítani. De az ember tudása korlátozott, ezért az általa alkotott törvények soha nem lehetnek tökéletesek, ráadásul a társadalom is állandóan változik, így egész más igények is időről időre felmerülnek a törvényekkel szemben, így azokat szükség szerint bármikor módosítani szükséges.

Sarkalatos törvénynek azokat a törvényeket kellene neveznünk, amelyek megszavazásához a szavazásra jogosult állampolgárok többségének, vagy a választások által őket képviselő képviselők támogató hozzájárulása szükséges. De Magyarországon a parlamenti pártok frakciói nem bírják a választásra jogosultak többségének támogatását. A Fidesz-KDNP koalícióra a választásra jogosultak egyharmada adta a szavazatát. A választási törvény sajátossága, hogy ennyi szavazattal a parlamentben kétharmados többséget ért el. Végül is valami módon el kell dönteni, hogy ki ülhet a parlamentbe, de ez a döntés azzal jár, hogy akik nem a győztes jelöltekre adták voksukat, azok szavazata elveszett, azokat nem képviseli senki a parlamentben. Az meg a magyar jogrendszer diktatórikus jellegéből adódik, hogy egyharmados társadalmi támogatottság mellett dagadó mellel hazudhatják azt, hogy a társadalom többsége támogatja őket, és joguk van a kétharmados, és sarkalatos törvényeket kényük kedve szerint változtatgatni. De azok a törvények, amelyek ekkora jogot adnak egy kisebbségnek, és törvényileg tiltja, hogy a választópolgárok a jogrend, az alkotmány, és a sarkalatos törvények témájában népszavazási kérdéseket kezdeményezzenek, nem demokratikus törvények, hanem diktatórikus törvények. Törvényileg tiltott, hogy a sarkalatos törvényeket a többség támogassa, ahhoz csak egy szerencsés, a hatalmat bitorló kisebbségi elitnek van joga. Ezért Magyarország szinte egyetlen törvényét sem nevezhetjük sarkalatos törvénynek, mivel a törvények nem élvezik a társadalom többségének támogatását. Kivételnek tekinthető Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz, mivel azt népszavazás erősítette meg. Ki kell jelenteni, hogy a jogrendszerünk diktatórikus jellegéből adódóan nincsenek sarkalatos törvényeink, és mindaddig nem is lesznek, míg azokat meg nem erősíti népszavazás, vagy olyan parlamenti támogatás, amely bírja a választásra jogosultak többségének támogatását. Ez utóbbi jelenleg nem is lenne lehetséges, hiszen bár a legutóbbi 2018-as választásokon 70% körüli volt a választási részvétel, de a ténylegesen sikeres, mandátumot eredményező szavazatok száma éppen az 50% alatt maradt, vagyis ha egy adott kérdésben a képviselők mindegyike azonosan szavazna, akkor sem képviselnék a választásra jogosultak többségét, a többségnek nincs képviselete a jelenlegi parlamentben.

Tehát amikor egyes jogászok, és politikusok azzal riogatnak, hogy az alaptörvény nélkül, és jogrend nélkül káoszba süllyedne Magyarország, valójában a diktatúra mellett teszik le a voksukat a demokráciával szemben. Pedig csak arról van szó, hogy a korábban meghozott, és hatályos törvényeket továbbra is érvényesnek kell tekinteni, de ezek nem tekinthetők sarkalatos torvényeknek, így egyszerű többséggel való megváltoztatásuknak nincs akadálya. Ezzel szemben, ha Magyarországnak sarkalatos törvényekre van szüksége a társadalmi rend megszilárdítása céljából, úgy azt sikeres népszavazással kell megerősítenie, mert csak ez ad legitimitást a sarkalatos törvényeknek.

Megjegyzendő, hogy az Alaptörvényt összetákoló politkusok bár bevezették a sarkalatos törvény fogalmát, azt nem a legerősebb törvényekre definiálták, így jelentős zavar van e fogalom használatában.

Bár az arányos képviseletről több vikipedia oldal is létezik, valójában nagyon szabadon értelmezik a fogalmat, és még Magyarországot is az ezt használók közé sorolják, igaz megemlítik az 5% kü­szöböt. Az azonban minden e fogalmat említő írásból, tanulmányból látszik, hogy a demokráciában az arányos képviseletet kötelező elvárásként említik. Arról kevesebb szó esik, hogy teljesül-e ez az elvárás, megfe­lel-e a választási rendszer ennek a követelménynek.

Bizonyos, hogy a klímaváltozás oka nem csupán az életmódunkból következik, abban a legfontosabb tényező az emberiség túlnépesedése.

MI = Megteremtjük Istenünket

Az emberiség a gondolkodás képességével, gondolatainak közlésével, és gondolatai rögzítése által emelkedett ki az élőlények közül. Az emberi szellem megjelenése jelen ismereteink szerint egy teljesen új jelenség az univerzumban, amely ugyan köthető bizonyos anyagi tényezők (például a gondolkodó ember) jelenlétéhez, de azoktól mégis független. Az anyagi világ felett álló virtuális világ.

Bár ismert a szólás, hogy a tudás hatalom, azonban ez nem általános érvényű, hiszen sokkal általánosabb érvényű azon tény, hogy a pénz hatalom.

Az emberi társadalom államainak, államszövetségeinek irányítását ez utóbbi szólás jellemzi, aminek nagyon tragikus végkifejlete látszik körvonalazódni. Ha az emberi tudás nem tudja korlátozni a pénz hatalmát, akkor a földi élővilág nagy része kipusztul az emberekkel együtt.

Mint azt már mintegy hat évvel ezelőtt is leírtam egy korábbi cikkemben, a szavazati jogot erősen korlátozni, és a szavazatokat súlyozni kellene az érettségi bizonyítvány (eggyel csökkentett) érdemjegyével. Ugyanis az országunk vezetőinek megválasztása nem egy népünnepély, ahol mindenki kedvére kitombolhatja magát pillanatnyi mámorától vezérelve, hanem az életünk egyik legfontosabb, és leginkább felelősségteljes döntése, amelyre való rátermettséget, érettséget előzetesen ki kell érdemelni, és erről bizonyságot kell tenni. A felelősségteljes  rátermettség gyakorlati bizonyságai további pontokat adhat a választói szavazati súlyozáshoz, illetve ezzel ellentétben a törvény, és szabálysértések csökkenthetnék ezeket a pontokat. Az érettségi vizsga saját kérésre ismételhető lenne, ha a választó időközben továbbképezte magát, és ezen megszerzett tudásra alapozott jogát a választásokban is érvényesíteni akarja. Ugyanis a döntéshozatalhoz való jognak kizárólag a megszerzett tudás az alapja, és nem a puszta létezés ténye, amely minden élőlénynek sajátja. Az élethez való egyéni jogok nem keverhetők össze a közösségi döntésekhez való jogokkal.

Az embernek két fontos tulajdonsága van.

Az egyik az, hogy képes gondolkodni, a másik az, hogy képes nem gondolkodni.

A jelenlegi társadalmi problémák kiéleződése egyre inkább radikalizálja a társadalmat, és az emberek egyre inkább a hatalmi pólusok felé közelednek a jobb védelem reményében. Ennek kísérőjeként az emberek egyre inkább elvesztik személyes szabadságukat, és a lehetőségüket arra, hogy lényegesen beleszólhassanak a jövő alakításába.

Ezt a kérdést adtam címül blogomnak, és persze nem véletlenül. Persze sokakban felmerülhet a kérdés, vajon értelmes-e ez a kérdés, és ha igen, mire vonatkozik?

A földi, emberi világ legsúlyosabb problémájának a túlnépesedést tartom. A többi, gyakran emlegetett súlyos probléma döntő többsége, ­ a víz, a levegő, és a környezet szennyezése, a globális felmelegedés, az állati, és növényi fajok kipusztulása, az éhínség, az oxigéntermelő esőerdők elpusztítása, az egyre gyakoribb olajkatasztrófák, ­ mind-mind a túlnépesedés folyománya. Néhány más probléma (az egyének gyakori, már-már tömeges pszichotikus, és mentális betegségei, háborúk) kifejezetten a diszharmonikus társadalmi rendre, a demokrácia hiányára, és az ebből következő diszharmonikus egyéni életvitelre vezethető vissza, ez tehát a másik nagy probléma.

Különösen nagy az aktualitása a kérdésnek, hiszen most, hogy Orbán Viktor meghirdette 29 pontos gazdasági programját, szinte minden oldalról esnek neki a bírálók, jó lehet bírálataik alapját olyan megkövesedett, előítéletté silányult tévhitek alkotják, amelyeket jobb lenne mindenkinek újra átgondolni.

Az előző részben arra mutattam rá, hogy a személyi jövedelemadó forrása, ahogyan minden más adó forrása is a termelő tevékenység, így a személyi jövedelemadó terhe a termelőegységeket, vállalatokat terheli, nem az egyes személyeket.

Népszabadság: Állunk a stresszteszt elébe: Paks nem zár be

Nagy Anna kormányszóvivő úgy nyilatkozott, a kormány a fukusimai események kapcsán nem gondolkozik a Paksi Atomerőmű bezárásán, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megerősítő közleményt adott ki.

Leszögezte: a paksi blokkok biztonságosak, a térségben nincs a japán partokhoz hasonló, földrengésveszélyes törésvonal. Ugyanakkor a lakosság megnyugtatása érdekében fokozzák az atomerőmű biztonsági vizsgálatát, így természetesen elvégzik az Európai Unió által is szorgalmazott "stressz-tesztet". Továbbá "a Paksi Atomerőmű a legszigorúbb biztonsági előírásoknak is megfelel."

társadalomról, demokráciáról, kapitalizmusról, múltunkról, jelenünkről, jövőnkről ...

Seres Máriáék olyat csinálnak, ami hiánypótló ebben a társadalomban. Fellépnek azon durva anomáliák ellen, amit a politika produkál. Ezzel a demokráciáért, az egyén szabadságáért tesznek célirányos lépéseket. Ez elvitathatatlan erényük, bármely tevékenységüket is tekintjük. Nincs olyan céljuk, ami ezzel ellentétes lenne.

Nyilvántartásba vett pártok,és a nyilvántartásba vétel időpontja:

A vallások megértésében isten fogalma szinte mindenkit megtéveszt. Hívőket, és ateistákat egyaránt. Isten fogalmáról, létezéséről vitatkoznak vég nélkül, pedig isten fogalma másodlagos. Egy esetleges, de nem szükségszerű következménye egy fontosabb fogalomnak, a túlvilágnak.

Történelemhamisítások politikusok szájából

Milyen is lehetne egy korrekt magyar címer? A fenti kép csak egy a lehetséges megoldások közül, hiszen köztársaságunkban a hatalom, és így a címerpajzs birtokosa is a nép, amelynek azonban nincs elterjedt heraldikai szimbóluma. A demokrácia szimbólumai is szóba kerülhetnének, de például a francia forradalom ajándékaként Amerikának adott New Yorki szabadság szobor sematikus ábrázolásai is túl bonyolultak lennének a pajzs fölé. Ezért gondolom, hogy például a turul madár jó választás lenne, hiszen olyan ősi magyar nemzeti szimbólum, amelynek ősi magyar eredete soha nem volt vita tárgya.

A FigyelőNet egyik március 10-i cikke ( 160 milliárdba is kerülhet a népszavazás) elég nyilvánvalóvá teszi a választ.

A népszavazási referendumok beadásáról szóló döntés az emlékezetes gyalázatosan szétvert FIDESZ ünnepségen került nyilvánosságra 2006 október 23.-án. Ez még az előtt történt, hogy a referendummal érintett intézkedések, a napidíj, a vizitdíj, vagy a tandíj bevezetésre kerültek volna.

Félünk, mert a politikusok szavahihetőségének illúziója 2006. szeptemberében szertefoszlott!

Félünk, mert a szétlopott FTC feltüzelt szurkolói szabadon ostromolhatták meg a TV székházat védő rendőröket, akiket a hatalom beáldozott!

Félünk, mert ezután hónapokon keresztül szinte folyamatosan ennek képeivel riogattak a médiában!

Félünk, mert azóta minden civil megmozdulás bemutatása helyett ezeket a képeket mutatják a médiában!

Félünk, mert a titokminiszter a nagyobb megmozdulások előtt figyelmeztet minket a várható terrorista veszélyre!

Félünk, mert a NBH állásfoglalása szerint bűnössé válik az a tüntető, aki valamely provokátorral egyszerre van az utcán!

Félünk, mert a nemzeti ünnepünkön az ünneplő tömeget rohamrendőrökkel lehet szétveretni, akik azonosíthatatlanok, és hazudnak a bírósági eljárás során!

Félünk, mert a kormány, és néhány vele szimpatizáns szervezet fasiszta-veszéllyel riogat!

Félünk, mert a kormány minden demokratikus ellenzéki megnyilvánulást semmibe véve törtet saját, senkivel nem egyeztetett programjának kikényszerítésére!

Félünk, mert a hatalom lejáratja a népfenség elvét, és egyre erősebb fasiszta motívumok bevezetésével teszi lehetetlenné a civilek véleménynyilvánítását.

Félünk, mert szegényebb honfitársaink hullanak, mint a legyek, és nincsenek megbízható utak, amelyeken e sorsot el lehetne kerülni!

Félünk, mert már nem tudjuk hinni, hogy részeiben eladott, és eladósított országunk még a miénk!

Félünk, mert a kapitalisták diktatúrája soha nem tobzódott olyan féktelen intenzitással, mint az elmúlt 17 évben.

Már a félelembe is belefáradtam...

 Takács Ferenc

2006. Október 18.

Az ellenzék már hónapok óta szajkózta, és mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy igaz: a kormány programja köszönőviszonyban sincs a választási kampányban tett ígéreteivel. Számos társadalmi, szakmai, érdekvédelmi szervezet kezdett tiltakozásba a kormány intézkedései ellen. Az emberek többsége, köztük én is mégis rezignáltan vette tudomásul az eseményeket, hiszen hozzászoktunk már ehhez. Már vagy 25 éve egyfolytában válságban van a gazdaság. Emiatt bukott meg a Kádár-rendszer, emiatt volt a taxis blokád, emiatt váltogatják egymást menetrendszerűen a kormányok. Ígérik, hogy gatyába ráznak, próbálkoznak, majd belebuknak, miközben rajtunk csattan az ostor. A hátunk már fel sem veszi az ütéseket. Ez lett már a létformánk. A politikusokról ma már senki sem feltételezi, hogy igazat mondanak. Mindegyik a másika ellen beszél, egymással ellentétes dolgokat állítanak. Teljesen nyilvánvaló, hogy két vitatkozó politikus közül az egyik mindenképpen hazudik. De azt is természetesnek vesszük ma már, hogy soha nem derül ki utólag, melyik politikus hazudik. Soha nem kerül pont egyetlen vita végére sem, soha nincs következménye egyetlen hamis állításnak sem. A hazugságok sűrű szövete észrevétlen behálózza a politika világát, amelynek kulisszái mögé nem láthat be senki, aki maga is nem politikus.

Kedves nép! Gyűjtsünk 4 millió aláírást! Gyakoroljuk hatalmunkat közvetlenül!

Legyen visszahívható az országgyűlés!

Tisztelt olvasóim, honfitársaim!

Az elmúlt év kormánnyal szembeni bizalmi válságában, és országos tiltakozássorozatok kiváltásában nagy szerep jut mind a kormányfőnek, mind a kormányt állító frakcióknak, de legalább ennyire okolhatjuk az egész politikai elitnek eltávolodását a választó polgároktól a hazugság világa felé. Azonban a probléma gyökere, és eredete az alaptörvényünknek, vagyis az Alkotmánynak a hiányossága, és a probléma megoldásának a kulcsa is az Alkotmány módosítása.

avagy, ... Miért öli meg a szabad piacgazdaság a társadalmat?

A legfőbb probléma a termelőeszközök fejlődéséből, illetve ennek következményeiből adódik.

MI = Megteremtjük Istenünket

Az emberiség a gondolkodás képességével, gondolatainak közlésével, és gondolatai rögzítése által emelkedett ki az élőlények közül. Az emberi szellem megjelenése jelen ismereteink szerint egy teljesen új jelenség az univerzumban, amely ugyan köthető bizonyos anyagi tényezők (például a gondolkodó ember) jelenlétéhez, de azoktól mégis független. Az anyagi világ felett álló virtuális világ.

TGM: "A kapitalizmus folyamatosan termeli a fasizmust, mint máj az epét"

A fenti állítás az augusztus 25-i antifasiszta tüntetésen hangzott el, azonban ennek közvetlen konzekvenciájáról nem eset szó.

Én már jó ideje mondom, nem a tüneteket (a radikalizálódást) kell kezelni, hanem az okokat megszüntetni. Nem a kapitalisták provokálta jobboldaliakat kell lefasisztázni a kapitalisták provokálta baloldalnak, és ezzel támogatni a kapitalistákat, hanem a kapitalisták egyeduralmát kell megtörni, amivel egyben a fent jelzett epetermelő májfunkció is megszűnik.

(Déclaration des droits de l'homme et du citoyen)
Kiadta a francia Nemzetgyűlés 1789. augusztus 26-án
(Mika Sándor fordítása).

A francia nép Nemzetgyűlésben összeült képviselői ... a Legfelsőbb Lény jelenlétében és oltalma alatt ezennel elismeri és kinyilatkoztatja az ember és a polgár alább következő jogait.

I. Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.

És itt van öszöd évfordulója, öszöd, nem öszöd, semmi nem változott. T. ellenzéki! Van öszöd?

Minden közvélemény-kutató megegyezik abban, hogy a kormányzó koalíció, és politikai vezetésük kisebbségbe került a lakosság támogatását tekintve, és az elégedetlenkedők szószólói újra elkezdték akcióikat, hogy a helyzetet megfordítsák, mégsem történik semmi változás, de ami várható például a népszavazásokkal, várhatóan az sem fog kedvezően fordítani helyzetünkön. A kormány rendületlenül folytatja megszorító programjait, pénzbehajtásait, leépítéseit. Bizonyára nem érdektelen dolog annak kiderítése, miért is erőtlen, és eredménytelen a kormánnyal szembeni ellenállás.