Néhány megjegyzésem, és javaslatom a "Fejezetek a demokratikus és szolidáris Magyarország alkotmányos programjához" (szerkesztette Majtényi László) munkához
Csak azon részekhez fűznék megjegyzést, amit én másként gondolok.
Az első téma a 2/3-os törvények kérdése. Véleményem szerint a parlamenti képviselők parlamenten belüli aránya nem tükrözi a képviselők felhatalmazásának mértékét, így egyedül a feles+1 határozatoknak van használati értéke, mivel ez egy gyors döntési mód a napi döntésekben. A fontos kérdésekben, nevezzük ezeket sarkalatos kérdéseknek (szemben a jelenleg sarkalatosnak, és 2/3-osnak nevezett törvényekkel), a képviselők felhatalmazásának a mértékét kell figyelembe venni. Minden képviselőre meg lehet állapítani az ő felhatalmazásának mértékét a választáson reá leadott szavazatok, és az összes választásra jogosult állampolgárok számának hányadosaként. Listán bejutó képviselőknél azonos arányt lehet megállapítani, vagyis a listára adott szavazatokat elosztjuk a listán bejutott képviselők számával, és ezt arányítjuk a választásra jogosult állampolgárok számához. A sarkalatos törvényre szavazáskor az igennel szavazó képviselők felhatalmazásának mértékét adjuk össze, és ha ez meghaladja az 50%-ot, akkor sikeres a szavazás, mivel így a döntés a választópolgárok többsége által felhatalmazással bír. Ez a szavazási mód természetesen nem érvényes magára az alkotmányra, vagy annak módosítására, mivel a parlamentet nem alkotmányozásra hatalmazták fel a választók, hanem az állam működtetésére. Az alkotmányt, és módosításait egy népszavazással is meg kell erősíteni, miután annak szövegét egyszerű többséggel megszavazta a parlament. Ha nem kapja meg a többséget, akkor újabb szövegezésre, agitálásra, majd újabb népszavazásra van szükség. A fentiek következtében a 2/3-os törvények fogalmát el lehet felejteni. Emlékeztetnék rá, hogy pl. a 2018-as választásokon a részvétel 70%-os volt, és most minden százalékot a választásra jogosultak számához mérek. 21% szavazat nem eredményezett mandátumot, magyarán pocsékba ment. 33%-nyi szavazat a Fidesz-KDNP frakciót erősítette, a maradék 16%-tal pedig a többi képviselő lett megválasztva. Elég szembeötlő, hogy a 2/3-os parlamenti többséghez Fidesz-KDNP frakció csupán a választásokra jogosultak 1/3-ának felhatalmazása révén jutott, ami jelentősen torzítja az arányos képviselet elvét. De a szavazáson résztvevők felénél is kevesebb a frakció felhatalmazása. Egyszerűen nincs semmi racionalitása a 2/3-os aránynak, hacsak a történeti okokat nem tekintjük annak, hiszen ez az arány semmilyen jelentéssel nem bír.
A második témám a választásokat érinti. A javaslattevők (Matlák Gábor, Sanyó Ádám) szerint csak egyéni jelöltekre lehetne szavazni, és a jelöltekre leadott szavazatokat használnák fel a jelölt pártjának pártlistájára való szavazatként is. Ezt én kis mértékben módosítanám, hogy jóval nagyobb választási lehetőséget adjunk a szavazóknak, és arányosabb képviseletet is. Minden szavazólapon fel lennének sorolva az adott körzet egyéni jelöltjei is, és a listát állító pártok is. A választó egy szavazatot adhat a jelöltre is, és egy szavazatot valamely listára is. Esetleg valamelyikre nem is szükséges leadnia szavazatot. A kiértékelésnél először az egyéni jelöltekre leadott szavazatok alapján összesítik a szavazólapokat. A legtöbb szavazatot kapó győztes jelöltre leadott szavazó lapokat elkülönítik a további értékeléstől. Ezek határozzák meg a jelenlegi körzetek száma szerinti 106 egyéni mandátumos képviselőt, és felhatalmazásuk mértékét. Szavazategyenlőségnél sorsolással döntik el az elsőbbséget. A maradék szavazólapokat ezután a pártlistákra leadott szavazatok alapján összesítik, és ezek az eredmények körzetenként egyesítve kerülnek a pártok országos listáira. Vagyis minden szavazó szavazatát egyetlen egyszer vesszük figyelembe. Az összes pártlistákra leadott szavazatok számát elosztják a kiosztandó mandátumok számával (jelenleg 93), ennyi szavazat ér egy teljes listás mandátumot, és ez határozza meg a listán bejutott képviselők felhatalmazásának mértékét. Az egyes pártok listáiból annyi teljes mandátumot osztanak ki, amennyi kitelik a rájuk leadott szavazatokból. A mandátumokra felhasznált szavazatokat levonják a pártokra leadott szavazatokból. Az ez után kiosztatlanul maradt mandátumokat pedig az egyes listára fel nem használt maradék szavazatok nagysága szerint osztják ki. Sorban a legtöbb maradék szavazat kap mandátumot, amíg el nem fogynak a mandátumok. A legutolsó mandátumok kiosztásánál szavazat egyezés esetén sorsolással döntenek. Ezen képviselők felhatalmazásának mértékét a maradék szavazatok határozzák meg. Látható, hogy ez a szavazási módszer biztosítja a legkevesebb hiába leadott szavazatot, és minden szavazónak csak egy szavazata lett figyelembe véve. A jelenlegi 5%-os listás küszöb értelmetlen, hiszen a szokásos magyarázattal szemben, mely szerint csökken a kormányozhatóság, a kormányozhatóságot mindenképpen a nagy pártok fogják eldönteni, a kis pártok, vagy egyéni jelöltek jelenléte ezt nem befolyásolja. Ezzel az erővel az egyéni jelöltek indulását is be kellene tiltani, ami szintén értelmetlen, és konkrétan megakadályozza az egyéni gondolkodás, és kezdeményezés lehetőségét. A kormányfőt mindenképpen a képviselők többsége választja, és ugyanezek a képviselők biztosítják a törvényhozók többségét, vagyis a parlament működőképességét. A parlamentbe bejutó egyéni, vagy kis pártos képviselők a nemzet sokszínűségét jelenítik meg, ahogyan a velük kötött koalíciók is a demokratikus működést erősítik.
A harmadik témám az alkotmánytervezetből hiányzik, pedig ott kellene lennie, az elesettekről való gondoskodás kötelezettségére vonatkozik. A hatalomnak büntetőjogi kötelezettséget kell vállalnia a társadalomból kiszoruló, magukról gondoskodni képtelen emberek emberhez méltó ellátásáért, annak felelősségét nem háríthatja karitatív szervezetekre, még ha ezen feladatokat ki is oszthatja számukra. Ez utóbbi esetben ezen szervezeteket kell támogatnia. Ezen feladatok elhanyagolásának súlyos gondatlanságnak kell minősülnie, és büntetést vonna maga után. Sokszor kezdtek háborút egyetlen ember halála, vagy csak sérelme miatt, miközben hazánkban számolatlanul pusztulnak el a sorsukra hagyott emberek.
Negyedikként meg kell említenem, hogy a népszavazás lebonyolítására, kötőerejére, lejáratára gyakorlatilag nem létezik sem megoldás, sem tervezet. Ahogyan a képviselők szavazatainál különböző mértékű megerősítésekre van szükség, ugyanez a népszavazások esetében is indokolt. Nyilvánvaló, hogy az Alkotmány megszavazásához a választásra jogosultak többségének támogatására van szükség, és nem csak a leadott szavazatok arányait kell mérlegelni. És nem csak népszavazásra vonatkozóan kell törvényt alkotni, hanem a közvetlen demokrácia bevezetésének tárgykörében is előre kell lépni, ki kell alakítani az online állami szavazási bázist bármely kiválasztott kérdéskörben való döntés előkészítésére, és lebonyolítására vonatkozóan, megfelelő kompetencia szükségességét is figyelembe véve.
