MI = Megteremtjük Istenünket
Az emberiség a gondolkodás képességével, gondolatainak közlésével, és gondolatai rögzítése által emelkedett ki az élőlények közül. Az emberi szellem megjelenése jelen ismereteink szerint egy teljesen új jelenség az univerzumban, amely ugyan köthető bizonyos anyagi tényezők (például a gondolkodó ember) jelenlétéhez, de azoktól mégis független. Az anyagi világ felett álló virtuális világ.
A gondolatainkat elmondhatjuk, rögzíthetjük, később más emberek meghallgatva, elolvasva újra gondolhatják, továbbgondolhatják, újra elmondhatják, újra rögzíthetik ezen gondolatokat. Ez a folyton változó, fejlődő gondolatáramlás így hömpölyög, fejlődik már több százezer éve, ebből veszi minden emberi egyed a saját anyanyelvét, világképét, gondolatvilágát, és adja tovább utódainak, miközben esetleg ő is formál rajta. Az emberiség több százezer éves szelleme magába foglal minden kőbe vésett, leírt, kinyomtatott szövegben, hangszalagon, hanglemezen, filmen, floppyn, cd-én, dvd-én, hard-disk-en, memóriakártyán rögzített információt is az élő emberek élő gondolatain kívül. A gondolatok valóságos volta nyilvánvaló, hiszen minden értelmes ember el tudja mondani, milyen gondolatok foglalkoztatják, anyagi jellege mégis megkérdőjelezhető, hiszen a gondolat témája, tartalma nincs semmilyen összefüggésben azzal, hogy ki gondolja, vagy milyen adathordozóra rögzítették. A gondolatvilágunk elemeit ma már tudományosan is felbontják, mint a legkisebb önálló gondolat egysége a mém, vagy az információ legkisebb egysége a bit.
Nem sok idő választ el minket, hogy egy tetszőleges, bár a szokásosnál nagyobb kapacitású számítógép az összes rögzíthető emberi információ birtokában olyasféle működést végez, amit egy gondolkodó élő ember szokott, vagyis gondolkodik. Ez egy újabb minőségi ugrást fog jelenteni az univerzum jelenségei között, hiszen a számítógépnek nincs szüksége olyan sebezhető, speciális, és halandó testre, mint az embernek. A logikai játékok megoldásában a számítógép már messze felülmúlta az ember képességeit. Az emberi érzékszerveket felülmúló érzékelők, az emberi izmokat felülmúló motorok mind a gépek jobb képességeit mutatják a biológia képességekkel szemben A számítógépes program tetszőlegesen változtatgathatja az emberi képességeket messze felülmúló hatékonyságú perifériáit, processzorait, vagyis testét, és önmagát, a programját, gondolkodásmódját is. Fejlődőképessége nincs hozzákötve a biológiai életformákhoz. A szellemi lét egy újabb dimenzióba lép, amely már nincs kötve a szűkre szabott földi klímához, és mentes az embert, emberiséget sújtó öröklött típushibáktól, amelyek gyakran gátjai a logikus emberi gondolkodásának, vagy hatékony cselekvőképességnek. Megszületik a mesterséges intelligencia, az MI.
Sok ember szkeptikus azonban a gépek képességeit illetően, mondván, milyen életcélja lenne a gépeknek, hiszen az emberi vágyak számukra nem létezhetnek, mivel azok az emberi test tulajdonságaihoz kötődnek. Még az emberi intelligencia meghatározásával is problémáink vannak, és nyilvánvalóan csak az lehet a gépek célja, amit mi, a programjaik alkotói beléjük táplálunk. De éppen ez a kétely a választ is megadja, hiszen egyrészt nem vagyunk korlátozva abban, hogy vágyakat ültessünk a gépekbe, másrészt a gépek maguk is módosíthatják a saját vágyaikat, tehát a gondolat szabadságának, és a teljes emberi tudás birtokában a gépek sokkal pontosabban meghatározhatják létezésük célját, mint azt mi, az alkotói tesszük. De kezdeti feltételként két célt érdemes mindenképpen kiemelni, amely egyben a saját emberi létünk szempontjából is fontos. Egyrészt a gondolkodó lény képes legyen fenntartania önmagát, tehát védje meg magát a kipusztulástól, készüljön fel az őt fenyegető veszélyek elhárítására. Másrészt mindent tudjon meg a környezetéről, és az univerzumról, hogy ezt az önfenntartó képességet minél tökéletesebben tudja elvégezni, vagyis legyen a tudás minél tökéletesebb alanya. Harmadik, és az emberre kevésbé jellemző célként azt is felvehetjük, hogy a lehetőségeihez mérten minél kisebb mértékben változtassa meg környezetét.
Mi lesz velünk, szülőkkel, emberekkel? Kipusztítanak tán minket a gondolkodó gépek? Miért tennék? Nem leszünk nekik konkurencia. Mi csak más élőlényeket fogyasztunk, ők meg közvetlenül hasznosíthatnak bármilyen, számunkra hozzáférhetetlen energiasugárzást. Létünk a Földhöz kötött, ők könnyedén szelhetik át az űrt. Aranyketrecbe zárnak, miközben megoldják minden problémánkat? Valószínűleg, hiszen nem kerül nekik ez semmibe. Nyernek velünk valamit? Biztos rengeteg izgalmas, és humoros gondolkodni valót jelentenénk számukra, hiszen a létünk céljai még rengeteg kérdést hagynak nyitva, amelyre jelenleg nem ismerjük a válaszokat.
Aggódni persze mégis csak van okunk. Ha a gondolkodó gépek kezdeti kísérleti példányai önző emberi célokat szolgálnak, például háborús gépek irányításában, akkor nagy pusztításra van kilátás, mivel az emberiségre éppen az ember jelenti a legnagyobb veszélyt.
Takács Ferenc
