Bár az arányos képviseletről több vikipedia oldal is létezik, valójában nagyon szabadon értelmezik a fogalmat, és még Magyarországot is az ezt használók közé sorolják, igaz megemlítik az 5% küszöböt. Az azonban minden e fogalmat említő írásból, tanulmányból látszik, hogy a demokráciában az arányos képviseletet kötelező elvárásként említik. Arról kevesebb szó esik, hogy teljesül-e ez az elvárás, megfelel-e a választási rendszer ennek a követelménynek.
Talán meg fogja döbbenteni az olvasót, hogy a magyarországi 2018 évi parlamenti képviselők választásán a választásra jogosultak kevesebb, mint egyharmadának voksával a Fidesz-KDNP koalíció kétharmados abszolút többséget szerzett a parlamentben. Ez sorozatban már a harmadik kétharmados győzelme volt a koalíciónak, 2010, és 2014 győzelmei után. A kétharmados többség azért fontos egy párt számára, mert így bármilyen törvényt képes megszavazni egy párt, amivel élt is a Fidesz-KDNP, és 2012-ben új alkotmányt szavazott meg. És azóta is ontja magából a kétharmados úthengerének törvényeit az állam átformálására. Bár itt három választást is említettem, de csak az elsőről, és a legutóbbiról végeztem pontos számításokat, amely e fenti egyharmadból-kétharmad arány torzítást egyértelműen kimutatja..
Gondolom nem kell külön bizonygatnom a fenti tények tükrében, hogy az egyharmadból-kétharmad arány torzítás ellentétes az arányos képviselet elvével, és ez a politika a választók teljes becsapásával, és jogaik megsértésével jár, hiszen a kormányzó párt olyan jogosítványokat lobogtatva hozott új törvényeket, és új választási rendszert, amelyhez nem volt meg a felhatalmazása. Ez a demokrácia alapelveinek durva megsértése, semmibe vétele.
Azt hiszem mindenkinek, aki a kapitalizmusban él, ismert a tulajdon-arányos képviseleti, és beleszólási jog az élet minden területén. A társasházak, vállalatok, részvénytársaságok, és minden gazdasági társulás esetében ezrelék pontossággal, vagy még annál is pontosabb racionális arányokra bontva számítják ki a döntésekbe való beleszólás, vagy a kifizetendő, befizetendő összegeket. Ezt persze a jogászok is ismerik, hiszen sokszor ők intézik a gazdasági ügyek jogi részleteit. Aki pedig pillanatnyi akadályoztatása esetén nem tud részt venni egy döntésben, az két tanúval aláíratott okmánnyal ruházhatja át a jogi képviseletét másra. Mégis, amikor a választási rendszerünket kódolták törvénybe, nagyjából kisiskolás dilettantizmussal tervezték meg a választó polgárok képviseletét. Persze ez a dilettantizmus lehet látszólagos is, és egy alattomos kasztrendszer terve húzódhat meg mögötte, amely kizárja a választókat a tényleges választásból, és egy felsőbb uralkodói kaszt egyeduralmát hivatott biztosítani. De ettől a rosszindulatú feltételezéstől még tekintsünk el addig, amíg ki nem derül, hogy egyes képviselőink melyik oldalon állnak. Addig gondoljunk csak arra, hogy politikusaink, alkotmányjogászaink egytől egyig jóhiszemű hátulgombolós kisfiúk, akik képtelenek végiggondolni, mit jelent a képviselet.
2018-as választások
Az adatok bemutatására a választási oldal alapján készítettem egy adattáblázatot, amelyre hivatkozni fogok, és amelynek letöltése és megtekintése az OpenOffice Calc programjával vagy a Windows Office Exel programjával lehetséges. A sorok számokkal, az oszlopok nagybetűkkel vannak jelölve, így a táblázat minden cellája – amelyben lehet akár szöveg, akár szám, akár képlet – címkézhető egy betű-szám kombinációval. Az 5. sortól a 110. sorig a B-től M oszlopig tartó területen az egyéni választó kerületekben a jelöltekre leadott voksok száma található. Az oszlopok a különböző pártok jelöltjei szerint vannak, a sorok a választó kerületek szerint. A nagyobb területi egységek (főváros, megyék) adatai külön be vannak keretezve. Az A oszlopban a sorhoz tartozó kerület van megnevezve, a 4. sorban pedig az oszlopban levő pártra leadott voksok. Az üresen hagyott helyeken nem indított jelöltet az adott párt az adott helyen. Minden sorban a legnagyobb szám a győztest jelöli piros színben. A pártok nagy száma miatt csak a nagyobb, országos pártok kaptak külön oszlopot, míg az utolsó M sorban a kisebb pártok, vagy egyéni jelöltek szavazatai vannak összesítve. Ha kijelöljük a mezőt, úgy láthatjuk fent a beviteli sorban, milyen szavazatok lettek összegezve. A következő N oszlopban a győztes képviselő voksai vannak megismételve. A következő O oszlopban a kerületben leadott voksok vannak összegezve, tehát az adott körzetben leadott összes szavazat, és a 3. sorban is az alatta levő oszlopban levő voksok vannak összegezve, vagyis ezek az adott pártra leadott voksok száma. Az O3 mezőben (cellában) tehát az egyéni jelöltekre az egész országban leadott voksok száma áll. A P oszlopban a vesztesekre leadott voksok, vagyis az elveszett voksok vannak körzetenként, illetve a 3. sorban ugyanezek az egész országra összegezve. A következő Q oszlopban ugyanez százalékban, tehát azonnal látható, hogy az egyéni jelöltekre leadott szavazatok több mint fele, vagyis 50,94% pocsékba ment.
Mivel csak egy jelöltből lesz képviselő, nyilvánvaló, hogy aki másra szavazott, annak a szavazata pont annyit ér, mint aki el se ment szavazni. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy aki nem szavazott, vagy nem a győztesre szavazott, annak nincsenek jogai, nem részesülhet a neki járó juttatásokból, kötelezettségekből, de effektíve neki nincs képviselete a parlamentben. Nem állítható, hogy a győztes majd képviseli, mert nem teszi ezt, miért is tenné, hogyha egyszer egészen mást akar, mint aki nem szavazott rá. A problémát csak akkor lehet feloldani, ha bevezetjük az arányos képviselet mellé az arányos nem képviselet fogalmát is. Vagyis tudomásul vesszük, hogy a választásokkal olyan parlamentet hoztunk létre, amelyben csak bizonyos mértékben vannak képviselve a választó polgárok, bizonyos mértékben meg nem. Legrosszabb esetben ha például egy körzetben 12 jelöltből 11 jelölt mindegyike 2000 szavazatot kap, míg egy jelölt 2001 szavazatot, úgy az utóbbi nyer a 2001 szavazattal, míg 24000 szavazó nem lesz képviselve. Tegyük fel, hogy mind a 200 körzetben pontosan így nyer ugyanazon párt jelöltje. Vajon állíthatjuk-e, hogy a nyertes párt abszolút többséget szerzett 400200 szavazattal, mikor 4800000-an ellenük voksoltak. Nem helyesebb-e úgy kezelni ezt a helyzetet, hogy igen valóban többséget szerzett a párt, de ez csupán egy egyszerű többség, amely 12% maximális szavazati erővel rendelkezik. Vagyis bármely olyan kérdésben hozhat döntést, amelyre ez a 12%-os többség feljogosítja. Nyilván még rosszabb az arány, ha e fenti adatok mellett a választók fele el se ment szavazni, és így csupán a választásra jogosultak 6%-a szavazta meg az egypárti parlamentet, a többi választásra jogosult képviselet nélkül maradt. Nyilvánvalóan egy ilyen parlament nem hozhat olyan törvényeket, amelyben a választó polgárok nagy többségének egyet kell értenie, például a választási rendszer működésében, vagy az államhatalom felépítésében. Ez az eset persze egy extrém példa, de a valóságos helyzet is éppen elég extrém, hiszen pontosan az történt, hogy a kormánypárt minden más párt, és ellenzéki erő mellőzésével új alkotmányt oktrojált rá a Magyarországra. Tehát a helyes társadalmi működés érdekében korrigálni kell a képviselők felhatalmazásának mértékét, vagyis bármely szavazáskor a valóban reá szavazó támogatóik számának az összes szavazati joggal rendelkezők számához viszonyított arányában meghatározott súllyal eshet latba a szavazata. Így ha a teljes parlament azonosan igennel szavaz egy kérdésben, úgy az igen szavazatok aránya a választásokon leadott sikeres (valamely jelöltet parlamentbe juttató) szavazatok és a szavazati joggal rendelkezők arányát kell, hogy eredményezze.
A következő R oszlopban a nyertes szavazókra leadott szavazatok részesedése van az összes érvényes leadott szavazathoz viszonyítva (zöld színnel), az S oszlopban viszont ugyancsak a nyertes szavazókra leadott szavazatok részesedése van, de az összes szavazati joggal rendelkezők számához viszonyítva (kék színnel). A 3. sorban összegzett súlyokból azonnal látszik, hogy az egyéni jelöltek szavazásán megválasztott képviselők csupán a választásra jogosultak 35%-át képviselik, a fennmaradó 65% választópolgárt senki sem képviseli a parlamentben. A következő oszlopban a Fidesz-KDNP egyéni képviselőinek súlyai vannak (barna színnel), és ezek 3.sorbeli összegzéséből látszik, hogy a 30%-ot sem éri el a társadalmi megbízatásuk mértéke.
A magyar választások sajátossága, hogy az egyéni jelöltek mellett pártlistákra is lehet szavazni, vagyis minden választó kétszer voksol, így összességében elvileg kétszer annyi választópolgárral kell számolni, amikor a pártlistán bekerülő képviselőket is számításba vesszük a képviselők szavazati súlyának kiszámításánál a parlamenti szavazásoknál. Bár itt van egy elvi, gyakorlati, és jogi nehézség, ugyanis listás szavazásnál a választásra jogosultak számának meghatározása a nem magyar illetőségű jogosultak bizonytalan száma miatt nem definiálható, nem ellenőrizhető, nem tartható a magyar állam joghatósága alatt. Egy nagy ország humoristája, vagy politikusa megtrollkodhatja a rendszert, ahogyan ez történt az M0 északi Duna-hídja elnevezésére kiírt pályázatnál, és a magyar jogosultak többszörösét kitevő embert szervezhet be a magyar választásokba, amivel gyakorlatilag padlóra küldheti a magyar választási rendszert. Továbbá mivel a magyar média külföldi megjelenése elhanyagolható, és nem tükrözi a magyarországi állapotokat, így már az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a külföldi szavazatokban a különböző pártokra szavazók arányai gyökeresen eltérnek a belföldi szavazatok arányaitól, amely az országunktól idegen befolyást jelez, és eltorzítja a Magyarországban élők véleményét. Ha ezen a problémákon túllépünk, úgy láthatjuk, hogy a sikeres szavazatok, és a szavazásra jogosultak aránya (63,881%) sokkal jobb, majdnem kétszerese, mint az egyéni jelöltekre leadott szavazatoknál (34,453%). Pedig az 5% küszöb még rontott is az arányon Így az egy mandátumra eső parlamenti szavazati súly (0,694%) is több mint kétszerese az egyéni jelöltek átlag súlyánál (0,325%). Ez azt jelenti, hogy a listán felkerült képviselők több mint kétszer annyi választót képviselnek, mint az egyéni jelöltek átlaga. Természetesen itt semmilyen módon nem változtattunk a választás menetén, és a mandátumhoz jutás szabályain. Csak azt vettük alapul, hogy a bejutott képviselőket hány választópolgár segítette bejutni a parlamentbe, és minden listás képvelőnek azonos súlyt adtunk ebből az arányból.
A következő probléma az egyéni képviselők, és a listás képviselők arányainak egyidejű figyelembe vétele, hiszen eddig úgy számoltunk, mintha csak listás, vagy csak egyéni képviselők lennének. Ezt kétféle képen is megtehetjük, és a döntés nem matematikai probléma, hanem a 106 egyéni képviselő, és a 92 listás képviselő súlyainak figyelembe vétele. Lehet fele-fele arányba elosztani köztük a súlyokat, vagy 106:92 arányban. Az utóbbi esetben még jobban emeljük a listás képviselők amúgy is magasabb súlyát, hiszen kevesebben vannak.
A 106:92 arány esetére a súlyokat a W oszlopban látjuk (kék színben), Az X oszlopban a Fidesz-KDNP képviselők súlyai vannak. Az összes képviselő összes súlyai a 120-dik sorban találhatók ugyanezen oszlopokban. Vagyis a parlament a választásra jogosultak 48,13%-át képviseli (51,87%-a képviselet nélkül maradt), a Fidesz-KDNP képviselői pedig a választásra jogosultak 29,48%-át képviseli.
A fele-fele arány esetére a súlyokat az Y oszlopban látjuk (kék színben), Az Z oszlopban a Fidesz-KDNP képviselők súlyai vannak. Az összes képviselő összes súlyai a 120-dik sorban találhatók ugyanezen oszlopokban. Vagyis a parlament a választásra jogosultak 49,17%-át képviseli (50,83%-a képviselet nélkül maradt), a Fidesz-KDNP képviselői pedig a választásra jogosultak 29,46%-át képviseli.
Hátra van még a nemzetiségek parlamenti képviseletének egy mandátumot birtokló személye, de ennek definíciójával, súlyának kiszámításával nem kívánok foglalkozni, mivel túlságosan zavaros, és fogalmam sincs, hogy kik, és hányan választják meg hány jogosult közül, és ezek milyen viszonyban legyenek a magyar választópolgárokhoz. Legegyszerűbb akkora súlyt adni neki, mint az össze többi képviselő súlyának átlaga, de hangsúlyozom, ennek nincs semmi matematikailag korrekt alátámasztása. Ezeket a súlyokat a W121, és Y121 cellákban láthatjuk a kétféle számítás esetére.
Megjegyzendő, hogy ha minden választó polgár arányosan van képviselve, akkor sokkal kisebb a jelentősége a körzethatároknak, illetve a körzetek lélekszámának.
2010-es választások
Az adatok bemutatására a választási oldal alapján készítettem egy adattáblázatot, amelyre hivatkozni fogok, és amelynek letöltése és megtekintése az OpenOffice Calc programjával vagy a Windows Office Exel programjával lehetséges. Itt is szerepelnek a választásra jogosultak, és a megválasztottakra leadott szavazatok jelöltenként, pártonként, és területenként. A Fidesz-KDNP egyéni képviselőinek jogosultsági aránya 32,79%, a listán bejutott képviselőinek jogosultsági aránya 33,69%. Az átlaguk a mandátumok arányában 33,096%.
Most, hogy a számítások végére értünk, láthatjuk, hogy a Fidesz-KDNP kétharmados parlamenti többsége a választásra jogosultak 29,48%-ának szavazatával valósult meg 2018-ban, és 33,1% szavazatával valósult meg 2010-ben. Ezzel a felhatalmazással rúgták fel Magyarország társadalmi berendezkedését. Vajon milyen érve van bárkinek van arra, hogy Magyarországon demokrácia van?
