avagy, ... Miért öli meg a szabad piacgazdaság a társadalmat?
A legfőbb probléma a termelőeszközök fejlődéséből, illetve ennek következményeiből adódik.
Az újonnan kifejlesztett technológiákkal olcsóbban, és kevesebb emberi erőforrás felhasználásával lehet a termékeket előállítani, mint korábban, így ezek a termékek kiszorítják a korábbi, több embert foglalkoztató hasonló igényeket kielégítő termékeket. A termelés automatizálásának felső határát akkor érjük majd el, amikor minden munkát gépek, és robotok végeznek, az emberek pedig végkép kiszorulnak a munkavégzés lehetőségéből, hiszen a nem is távoli jövőben, hanem belátható időn belül minden munkát, beleértve a szellemi munkát is, gépek is el tudnak majd végezni, méghozzá gyorsabban, jobban hatékonyabban, olcsóbban.
A jövőben így tehát semminemű munkát nem végző embereket két osztályba lehet majd sorolni. Az egyik csoportba azon kevesek tartoznak, akiknek sikerült tulajdoni jogot szerezniük a termelőeszközökből. A másik osztályba pedig a társadalom azon döntő többsége kerül, akik nem termelnek, mert elvesztették állásukat, vagy csődbe mentek, vagy soha nem is dolgozhattak. A társadalom maroknyi tulajdonososztálya kegyelemkenyéren tartja el a társadalmat, ha akarja, de ki is pusztulhat a társadalom többsége, ha a tulajdonosok ezt akarják inkább.
Ezzel a címkérdésre megvan a válasz.
Csupán az a kérdés merül fel ezek után, hogy helyes dolog-e, hogy a társadalom ebben az irányban fejlődik? És ha nem helyes, akkor mégis hogyan lehet ezt a fejlődési irányt megváltoztatni?
Ez utóbbi kérdéseket egyenlőre nyitva hagyom, hadd törje egy kicsit más is a fejét rajta.
De ha valaki a címkérdésre adott válaszomat vitatja, azt se hallgassa el.
Takács Ferenc
