Sarkalatos törvénynek azokat a törvényeket kellene neveznünk, amelyek megszavazásához a szavazásra jogosult állampolgárok többségének, vagy a választások által őket képviselő képviselők támogató hozzájárulása szükséges. De Magyarországon a parlamenti pártok frakciói nem bírják a választásra jogosultak többségének támogatását. A Fidesz-KDNP koalícióra a választásra jogosultak egyharmada adta a szavazatát. A választási törvény sajátossága, hogy ennyi szavazattal a parlamentben kétharmados többséget ért el. Végül is valami módon el kell dönteni, hogy ki ülhet a parlamentbe, de ez a döntés azzal jár, hogy akik nem a győztes jelöltekre adták voksukat, azok szavazata elveszett, azokat nem képviseli senki a parlamentben. Az meg a magyar jogrendszer diktatórikus jellegéből adódik, hogy egyharmados társadalmi támogatottság mellett dagadó mellel hazudhatják azt, hogy a társadalom többsége támogatja őket, és joguk van a kétharmados, és sarkalatos törvényeket kényük kedve szerint változtatgatni. De azok a törvények, amelyek ekkora jogot adnak egy kisebbségnek, és törvényileg tiltja, hogy a választópolgárok a jogrend, az alkotmány, és a sarkalatos törvények témájában népszavazási kérdéseket kezdeményezzenek, nem demokratikus törvények, hanem diktatórikus törvények. Törvényileg tiltott, hogy a sarkalatos törvényeket a többség támogassa, ahhoz csak egy szerencsés, a hatalmat bitorló kisebbségi elitnek van joga. Ezért Magyarország szinte egyetlen törvényét sem nevezhetjük sarkalatos törvénynek, mivel a törvények nem élvezik a társadalom többségének támogatását. Kivételnek tekinthető Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz, mivel azt népszavazás erősítette meg. Ki kell jelenteni, hogy a jogrendszerünk diktatórikus jellegéből adódóan nincsenek sarkalatos törvényeink, és mindaddig nem is lesznek, míg azokat meg nem erősíti népszavazás, vagy olyan parlamenti támogatás, amely bírja a választásra jogosultak többségének támogatását. Ez utóbbi jelenleg nem is lenne lehetséges, hiszen bár a legutóbbi 2018-as választásokon 70% körüli volt a választási részvétel, de a ténylegesen sikeres, mandátumot eredményező szavazatok száma éppen az 50% alatt maradt, vagyis ha egy adott kérdésben a képviselők mindegyike azonosan szavazna, akkor sem képviselnék a választásra jogosultak többségét, a többségnek nincs képviselete a jelenlegi parlamentben.
Tehát amikor egyes jogászok, és politikusok azzal riogatnak, hogy az alaptörvény nélkül, és jogrend nélkül káoszba süllyedne Magyarország, valójában a diktatúra mellett teszik le a voksukat a demokráciával szemben. Pedig csak arról van szó, hogy a korábban meghozott, és hatályos törvényeket továbbra is érvényesnek kell tekinteni, de ezek nem tekinthetők sarkalatos torvényeknek, így egyszerű többséggel való megváltoztatásuknak nincs akadálya. Ezzel szemben, ha Magyarországnak sarkalatos törvényekre van szüksége a társadalmi rend megszilárdítása céljából, úgy azt sikeres népszavazással kell megerősítenie, mert csak ez ad legitimitást a sarkalatos törvényeknek.
Megjegyzendő, hogy az Alaptörvényt összetákoló politkusok bár bevezették a sarkalatos törvény fogalmát, azt nem a legerősebb törvényekre definiálták, így jelentős zavar van e fogalom használatában.
