2006. Október 18.
Az ellenzék már hónapok óta szajkózta, és mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy igaz: a kormány programja köszönőviszonyban sincs a választási kampányban tett ígéreteivel. Számos társadalmi, szakmai, érdekvédelmi szervezet kezdett tiltakozásba a kormány intézkedései ellen. Az emberek többsége, köztük én is mégis rezignáltan vette tudomásul az eseményeket, hiszen hozzászoktunk már ehhez. Már vagy 25 éve egyfolytában válságban van a gazdaság. Emiatt bukott meg a Kádár-rendszer, emiatt volt a taxis blokád, emiatt váltogatják egymást menetrendszerűen a kormányok. Ígérik, hogy gatyába ráznak, próbálkoznak, majd belebuknak, miközben rajtunk csattan az ostor. A hátunk már fel sem veszi az ütéseket. Ez lett már a létformánk. A politikusokról ma már senki sem feltételezi, hogy igazat mondanak. Mindegyik a másika ellen beszél, egymással ellentétes dolgokat állítanak. Teljesen nyilvánvaló, hogy két vitatkozó politikus közül az egyik mindenképpen hazudik. De azt is természetesnek vesszük ma már, hogy soha nem derül ki utólag, melyik politikus hazudik. Soha nem kerül pont egyetlen vita végére sem, soha nincs következménye egyetlen hamis állításnak sem. A hazugságok sűrű szövete észrevétlen behálózza a politika világát, amelynek kulisszái mögé nem láthat be senki, aki maga is nem politikus.
Aztán csak beütött a villám. A frakció társai előtt elmondott Gyurcsány-beszéd nyilvánosságra kerülése bombaként robbant a társadalomban. Nagyon fájt nekem, pedig úgy tünt, most az egyszer őszintén beszélt Gyurcsány a frakciótársaihoz, és szinte minden állítása többé kevésbé ismert is volt. Számomra nagyon nehezen volt megfogalmazható, hogy miért is döbbentett meg annak megtudása, amit amúgy is feltételeztem. Véletlen ellebbent egy függöny, és egy rövid pillantást vethettünk a kulisszák mögé. A politikai élet véletlen megpillantott romlottsága taglózott le. Eddig kapaszkodhattunk a reménységünkbe, hogy az ígéretek mögött őszinte akarat húzódik meg a politikus lelke mélyén, és csak az objektív nehézségek miatt sikerül minden félre. De Gyurcsány megfosztott minket a reménységünktől. A politikusok az ígéreteiket a választók szándékos félrevezetésnek szánják kifejezetten a kampány idejére, miközben az ország problémáit komoly szándékkal meg sem próbálják kezelni, hiszen az túlságosan nyilvánvalóvá tenné az ígéretek légből kapottságát. Azt mondják a remény hal meg utoljára, és most megint sokakban meghalt a remény.
Gyurcsány nyilván nincs tisztában vele, hogy az emberek számára mit jelent a demokrácia, mivel még csak el sem szégyellte magát. Számára a demokrácia egyenlő a vadkapitalizmussal, ahol az erősebb levadássza, hazaviszi, és elfogyasztja a gyengébbeket. A vállalkozásai kétes hírűek, több utólag napvilágra került esetben csak elévülés, vagy titkosítás miatt nem indult ellene eljárás. Ingatlan adót akar bevezettetni, mikor a lízinggel megszerzett balatonöszödi 3278 négyzetméteres telken álló 300 négyzetméteres villáját 18,5 millió forintra becsültette nyilvánvalóan hamisan. De most úgy gondolja, mások ingatlanját a valódi piaci értéken kell majd megbecsülni. Nincs erkölcsi tartása, amely visszatartaná bármely lépéstől, ami őt jobb pozícióba segíti. Csak arra vigyáz, hogy ne lehessen rajta fogást találni, de ennek a beszédnek kipattanása most váratlanul érte, és nem csak őt, mindenkit váratlanul ért. Meggyalázva érzem magam a társadalommal, és a demokráciával szembeni hitemben, és tehetetlen vagyok. Ez az ember lekurváz minket, a szemembe mondja, hogy hazudott nekünk a frakciójával együtt, évekig nem tett semmit az országért, miközben mindenki tőle várta, hogy megment minket a teljes anyagi romlástól, és még azzal is kérkedik, hogy semmit, de az ég világon semmit nem tehetünk ellene. Ő, és a pártja megnyerte a választást, és ezért azt csinál amit akar. Eddig is azt csinálta, most is azt csinálja. Kimehetünk tüntetni, neki az se számít. A törvény az ő oldalán van. Hát ez Gyurcsány számára a demokrácia.
De honnan szedi a demokrácia ezen visszataszító értelmezését?
Hát hogyan valósulhat így meg az Alkotmány 2. paragrafusa, amely szerint “a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” A nép jelenleg tehetetlenül szenvedi, hogy hamis ígéretekkel félrevezették, amikor a hatalom képviselőit megválasztotta. Hogyan is lehetne így a hatalom az övé? Hiszen ehhez az kellene, hogy a képviselői választásban ne vezessék félre, ne hallgassanak el előle közérdekű adatokat, és ne hazudjanak neki. A politikában eleddig kialakult hamis ígérgetések gyakorlata alkotmányellenes.
Hát hogyan teljesülhet így az Alkotmány 16. paragrafusa, amely szerint a Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit. Hát ki akarja arra nevelni a jövő nemzedékét, hogy a hazugság, és a hamis ígéretek jelentik az egyetlen életképes, és sikeres alternatívát az életben? A kormányfő cselekedetei ezt hirdetik. Hát ez a gondoskodás valóban nagyon különös, de szerintem, és valószínűleg mindenki szerint is az Alkotmány inkább a „kitüntetett”, sem mint a „furcsa” szinonimájaként használja itt a „különös” szót. A honatyáknak, de a kormányfőnek kitüntetetten példát kellene mutatni a jó modorból, erkölcsből, tisztességből.
Gyurcsány szégyenkezés helyett inkább támad. Ő a pártért hazudott, a pártért nem tett semmit az országért, a pártért tévesztett meg minket, amiért ő mindig is nagyon szenvedett, de csak így menthette meg a pártot a vereségtől, és Viktortól. Meg egyébként is 16 éve mindenki hazudik a politikai életben. Meg hát a beszédben is elhangzott, senki nem tehet semmit ellene. Talán tüntetni fognak páran, de majd megunják és hazamennek. Így is, úgy is mindenkinek el kell fogadnia, hogy ő az egyetlen ember a világon, aki ezt az országot kirángatja a gödörből, ahova ő juttatta. Továbbá ő szakított a hazugság világával, és most, hogy így lelepleződött, immár egy tiszta erkölcsű becsületlovaggá vált. Az egyetlenné, a legyőzhetetlenné.
Azt hiszem, most nem csak fáj Gyurcsány de kicsit dühös is vagyok. Tehetetlenül dühös. Hova fogja vezetni az országot? Milyen biztosítékot nyújtott arra, hogy országlása nem folytatódik úgy ahogy elkezdte? Mit tett le az asztalra? Milyen biztosítékot adott arra, hogy ő, vagy pártja hazugság hálójából kiszakadt, vagy más politikusokat az igazabb útra vezet? Mutatott talán követésre érdemes példát? Tett valami érdemleges kezdeményezést, hogy ilyen ne ismétlődhessen? Gyurcsány, és a koalíció számára ilyen problémák nem léteznek. Szerintük mindent az ellenzék pártjai találtak ki, na meg a randalírozó, és vandál futballszurkolók. Szerintük az önkormányzati választásokon elszenvedett vereség a megszorító intézkedések elkerülhetetlen következménye. Nincs Gyurcsány-féle morális válság, vagy probléma. Gyurcsány becsületlovaggá lett, az államfő indokolatlan, s így nyilván bárdolatlan unszolására a frakció ki is állt mellette, így a politikai élet is megtisztult, semmi akadálya hogy az igazság fénye világosodjon rajta.
Nekem nagyon nagy a hiányérzetem. Ennél sokkal többet kellene tenni ahhoz, hogy az igazság fénye beragyogjon hozzánk, hogy a politika kilépjen a hazugság fertőjéből, és végre az alkotmánynak megfelelően, annak szellemében tevékenykedjen. A helyzet ma sokkal rosszabb, mint a Gyurcsány-beszéd kipattanása előtt volt. A demokrácia eszméjét súlyos támadás érte, és ha nem képes ezt a támadást kivédeni, lekezelni, akkor nagyon mélyre kerülünk. A politikai hazugság, amelyről eddig sokan csak intellektuális nyavalygásként papoltak, polgárjogot nyer, és hivatalosan terjesztendő erkölcsi mércévé válik. A demokrácia ettől fogva immár nem lesz demokrácia, hanem a politikai elit diktatúrája lesz az választópolgárok felett.
Takács Ferenc
