Bár ismert a szólás, hogy a tudás hatalom, azonban ez nem általános érvényű, hiszen sokkal általánosabb érvényű azon tény, hogy a pénz hatalom.
Az emberi társadalom államainak, államszövetségeinek irányítását ez utóbbi szólás jellemzi, aminek nagyon tragikus végkifejlete látszik körvonalazódni. Ha az emberi tudás nem tudja korlátozni a pénz hatalmát, akkor a földi élővilág nagy része kipusztul az emberekkel együtt.
Hosszú története van annak, hogy hogyan jutottunk idáig, de ezt itt részleteiben nem vesszem végig, elég egy fontos jellemzőt kiemelnem. Az emberi gondolkodásnak, és a folyamatosan gyarapított tudásnak döntő szerepe volt abban, hogy az emberi faj kiemelkedett az állati sorból, és egyre nagyobb, erősebb, hatalmasabb társadalmat épített. De az emberi társadalmat ennek ellenére sohasem a tudás irányította, a különféle hatalmi rendszerek vezetői mindenkor csak kihasználták a tudományok képviselőit, és éltek, vagy visszaéltek azzal a megszerzett hatalommal, amelyet azonban sohasem értettek.
A hatalommal felelősség is jár, hiszen azért juthat valaki hatalomhoz, mert ezt a társadalom bizalma lehetővé teszi. A vezetőkbe vetett bizalom teszi lehetővé, hogy a társadalom tagjai egymással együttműködve tevékenykedjenek, és nem egymás ellenében harcoljanak. Ennek fejében a vezetőknek rá kell szolgálniuk a bizalomra, és ez felelősséggel jár. Ez biztosítja, hogy a társadalom hosszú távon is fenn tudjon maradni.
De mivel a vezetők nem látják át a tudomány vívmányaival együtt járó káros mellékhatásokat, ezek kezelésére sem képesek, így az általuk viselt felelősség részleges, és névleges. A tudósok, az új vívmányok alkotói szintén nem viselnek felelősséget az alkotásaikért, mivel nincs is ráhatásuk arra, hogy az alkotásaikat ki, és mire használja. Ez azt jelenti, hogy az emberiség fejlődését előremozdító tudás munkálkodását a teljes felelőtlenség jellemzi. Ez az út elkerülhetetlenül vezet a földi élővilág, és emberi társadalom pusztulásához.
A jelenleg elterjedt uralkodó társadalmi rendszerben, a kapitalizmusban a hatalom is piaci áru. Aki nagyobb sikerrel tudja hirdetni magát és pártját, azé lesz a hatalom. Ennek eredményessége elsősorban pénzen, és a reklámhoz való szakértelmen múlik. A valódi ismereteket nélkülöző, és a populista hazugságokkal kondicionált választók döntését a média irányítja. A nyerteseket pillanatnyi gazdasági, piaci szempontok vezérlik, és nem éreznek, és nem is vállalnak felelősséget a felhasznált eszközeikért.
Hogyan lehetséges akkor megmenteni a Földet, és az emberiséget? Az egyetlen lehetőség, ha a tudás átveszi az őt megillető helyét a társadalom vezetésében, amelyhez az első lépés, hogy a tudás birtokosai, a tanult emberek átérezzék, és felvállalják a tudással járó felelősséget. Teljesen értelmetlen másokra mutogatni, akár vezetők, akár egyszerű emberek, azzal, hogy náluk a döntés az irányításban, vagy voksolásban, mivel a döntés tudás nélkül nem lehet felelősségteljes, és meg sem értenék, miről van szó. Kizárólag a tudás birtokosainak a felelőssége, hogy a társadalom irányításában is megjelenjen ez a felelősség. De amíg a tudás birtokosai ezt nem ismerik fel, amíg tudatlanként legyintve elhárítják maguktól e felelősséget, semmi lehetőség nincs fordítani a fejlődés menetén.
Ha a társadalmat meg akarjuk változtatni, először is az általános értékrendnek kell megváltoznia. A pénz misztikus tisztelete helyébe a tudás tiszteletének kell lépnie. El kell érni, hogy a megszerzett tudás valóságos értéket jelentsen bárki számára. Erre a tudásnak a választójoggal való összekapcsolása a legjobb megoldás, például az érettségi bizonyítvány érdemjegyével súlyozott szavazatszám, illetve ezt megelőzően ennek következetes hirdetése. Ez a változás egyben a jelenlegi választási rendszert is kedvezően befolyásolja, mivel a képzettebb embereket kevésbé tudják befolyásolni a hazugságokkal teli reklámkampányok. Ahogy az élet bármely területén végzett bármely szervezett emberi tevékenységben a rátermettség, és képzettség alapján választjuk ki az embereket a feladatokra, úgy a képviselőink, vezetőink választásnál, vagy közösségi döntésekben való részvétel esetén is meg kell követelni az alkalmasságot, szakértelmet, illetve figyelembe kell venni annak mértékét. A döntésekben való részvétel jogát ki kell érdemelni, az nem lehet olyan alapjog, mint a létezés joga.
A jelenlegi úgymond demokratikus politika piaci kiválasztódása elvileg is csak, és kizárólag a pillanatnyi piaci erőviszonyok kiszolgálója. Elvileg sem jelenik meg benne a távlati szempontok, és globális elvi érdekek képviselete. Ad hoc jelleggel ugyan felvállalhatja egy egy kormány a távlati tervezést, de ezzel hátrányos helyzetbe hozhatja magát a többi párt pluralista irányvonalával szemben. A törvényhozás, és a politikai rendszer oly mértékben a pillanatnyi érdekek kiszolgálója, hogy egy sikeres választás után a teljes alaptörvényi, és rá épülő törvénykezési rendszert felrúghatja a győztes kormánypárt, ahogyan ezt tapasztalhattuk. Ezzel gyakorlatilag a társadalom a legdurvább evolúciós elvek szerint működik, és mindig a pillanatnyi erőviszonyok szerint képtelen elkerülni az evolúciós csapdahelyzeteket, amelyek menthetetlenül ki fogják szelektálni az emberiséget az élőlények közül. Előtte persze ebben a haláltusában az emberek kiirtják a többi földi élőlény nagyobbik részét is.
Mi az, ami megváltozott a demokráciában a korábbi társadalmakhoz képest? Mi tartotta korábban kordában a pillanatnyi önző hatalmi érdekek pusztító erejét? Bármennyire is meglepő, vagy megdöbbentő a válasz némelyek számára, az egyház volt ez az erő. Egy olyan helyi hatalmak felett álló intézmény, amely kellően nagy tehetetlenséggel viseltetett az önzésből fakadó pillanatnyi hatalmi érdekek követésében az állandónak tekintett emberi értékek megőrzése érdekében kifejtett tevékenysége során. Az isteni eredet állításának tudományos szempontból tarthatatlan volta lehetetlen helyzetbe hozta az egyházakat, emiatt szükségszerűen elvesztették korábbi hatalmi befolyásukat, és hatalmi szerepük teljesen kiesett a társadalom működéséből, kitiltották az egyházakat az állami szervezetből, helyüket semmi nem töltötte be a későbbiekben. Ezért a társadalom távlati érdekeinek, az emberiség tudásának nem létezik képviselete a társadalom irányításában.
Az egyház a korabeli emberiség tudása szintjén pontosan megfelelt annak, amit én a jelenben az emberi tudás felértékelésén értek. Az egyház olyan örök emberi értékeket hirdetett, amelyek túlmutattak az eredendően bűnösnek nyilvánított önzésre támaszkodó egyéni emberi értelmen. Mivel az egyház hirdetett elveit rendre megszegték a hódító hatalmasságok, így a tudás képviselete korábban sem volt hatékony, de a semminél azért jobb volt. Az embereket az egyház erkölcsi elvei szerint nevelték fel, és ez közvetve mindenkinek a tevékenységére hatással volt. Később a tudomány fejlődése meghaladta, és megcáfolta az egyházi dogmákat, így az egyház szerepe fokozatosan eltűnt, illetve eltűnőben van. A tudomány fejlődése azonban félresikerültnek mondható, mivel nem vette át az egyház korábbi funkcióját, és az emberiség tudása képviselet nélkül maradt a társadalom vezetésében. Az emberek, és különösen az értelmiség elméleti felkészítésébe nagyon fontos felvenni a tudás centrikus, és ökologikus gondolkodás mód megtanítását.
Úgy vélem, az egyének választójogának iskolai képzettségtől, és gyakorlati tevékenységének minőségétől való függővé tétele mellett a tudománynak létre kell hoznia olyan államok feletti tudományos akadémiát, amelyben a tudósok a bizonyított tudásuknak megfelelő képviselettel, és szavazati joggal rendelkeznek, és amely vétójoggal rendelkezik a politikai hatalmak felett, és amely szabadon véleményezheti a politikai döntéseket, és törvénykezéseket. A törvényeket nem csak jogi, és nem elsősorban jogi szempontból kell elbírálni például nemzetközi bíróságokon, hanem tudományos szempontból is vizsgálni kell, vajon nem ellentétesek-e az emberiség érdekeivel.
Az embert a gondolkodása tette emberré, ezért a gondolkodása kell, hogy vezesse társadalmát, és a jövőjét is a gondolkodásának kell meghatároznia. Ehhez, mint feljebb kiemeltem, három fő dolog szükséges:
- a tudás tisztelete, és társadalmi szintű felértékelése,
- a választói jog mértékének összekapcsolása az egyéni megszerzett tudás mértékével,
- az államok felett álló független tudományos akadémia létrehozása.
Jelenleg egyik cél irányában se tapasztalhatunk törekvéseket, sőt gyakran ellenkező irányú törekvésekkel találkozunk.
Az emberek tudásszintjének növelése helyett az oktatás fölöslegessége mellett érvelnek, mondván az általános tudás semmire sem használható, éppen elég egy szakirányú képesség a munkavégzéshez, hiszen ez az ember feladata az életben. Dolgozzon, hogy legyen miből felnevelnie a gyerekeit, hogy azok is dolgozhassanak.
A választói jogot kiterjesztik minél szélesebb körre, olyanokra, akiknek hiányos a képzettségük, semmi rálátásuk a választásokra, csak a média reklámkampányából tájékozódhatnak, így minél célzottabban érvényesülhet a kampányszereplők reklámozási teljesítménye, kizárva minden más érdemleges ráhatást a választókra.
A nemzetközi tudományos együttműködés kizárólag a természettudományok technikával kapcsolatos részére terjedt el, pedig az emberiség jövőjét csak a tudományok teljes palettája képes átfogóan megragadni. A tudományok ezen területre való kiterjesztését jelentősen akadályozzák mindenütt a világon a különböző vallások, amelyek a saját dogmáikat soha nem is akarják tudományos vizsgálat tárgyává tenni, de ezek a dogmák nem egyeztethetők össze sem a tudománnyal, sem más vallások dogmáival. Amíg nem találják meg a tudósok azt a mezsgyét amelyen el lehet indulni bármely vallású országban az emberi természet tudományos feltárásában, addig a tudomány csak a technikát fogja szolgálni némely érdekcsoport számára, de nem az egész emberiséget.
