A FigyelőNet egyik március 10-i cikke ( 160 milliárdba is kerülhet a népszavazás) elég nyilvánvalóvá teszi a választ.
"Rövid távon akár 160 milliárd forintjába kerülhet az országnak a „sikeres és eredményes” népszavazás – nyilatkozta a FigyelőNetnek Mihályi Péter szakközgazdász, az egészségügyi reform kidolgozásának meghatározó alakja.
Nagyjából stimmel, hogy éves szinten közvetlenül a háziorvosok, rendelőintézetek, kórházak 20-22 milliárd forint bevételtől esnek el a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlésének következtében, de további 40 milliárd forint költségmegtakarítás is odaveszhet azzal, hogy újra megugorhat az orvos-beteg találkozások száma, aminek következtében több diagnosztikát, beavatkozást végeznek majd, több gyógyszer fog fogyni, s növekszik majd a táppénzkifizetés is."
Elég nyilvánvalóan kibújik a szög a zsákból. Az orvos-beteg találkozások ártalmasak a költségvetésre, ezért gazdasági eszközökkel való visszaszorításukért kiáltanak a kapitalista héják. Hiszen ha a beteg veszi a bátorságot, és elmegy panaszaival az orvoshoz, vagy ami még megdöbbentőbb, elővigyázatosságból kivizsgáltatja magát, akkor az orvosnak esélye van találni valami rendellenességet, ami miatt diagnosztikai vizsgálatra küldhetik a pácienst, és ha tényleg találnak valami súlyos elváltozást, bekövetkezik a legsúlyosabb vérveszteség az állami nyereségesség számára, beavatkozást végeznek, vagy gyógyszert írnak fel, talán még táppénzre is veszik a beteget. Micsoda skandalum ez a nyilatkozó számára. Mit képzelnek ezek? Honnan veszik a bátorságot ahhoz, hogy orvoshoz forduljanak. A csírájában kell az ilyet elfojtani! Nem szabad a beteget az orvosnak látnia! Az orvoshoz csak az menjen, aki számára a vizitdíj mértéke észlelhetetlenül kicsinységszámba megy, vagy ha már a beteg számára is bizonyosra vehető a súlyos betegsége, és az orvoshoz való eljutás csupán egy rövid közbenső állomás a hullaház, és a temető felé vezető úton.
A nyilatkozó véleményét nem lehet másként értelmezni. Hiszen kizárja azokat a lehetőségeket, hogy akár a beteg, akár az orvos képes legyen felismerni a helyes, és költségkímélő megoldást a beteg tüneteire, és hogy az orvos dönthessen a szükséges diagnosztikáról, beavatkozásról, gyógyszerről, táppénzről. Az egyetlen üdvözítő megoldásnak azt tartja, ha a vizitdíj összegének elrettentő ereje megakadályozza az orvos-beteg kapcsolatot.
De lenne itt még valami, ha már gazdasági szakembernek tartja magát. Az még nem fordult meg a fejében, hogy az egészséges dolgozó jobban termel? Ha a dolgozók rendszeres kivizsgálásokon, szűrővizsgálatokon esnek át, és kimerítő, és eredményes gyógykezelést kapnak, ha betegségbe esnének, továbbá ha ösztönözzük őket az egészséges életmódra, akkor munkavégző képességük mind intenzitásában, mind időtartamában sokkal nagyobb, és eredményesebb. Ha a fogainkat rendszeresen megvizsgáltatjuk, és nem várunk vele amíg a sokszor igen fájdalmas tünetek jelentkeznek, akkor a fogaink hosszú ideig szolgálhatnak minket, és mint tudnivaló, az egészségtelen fogazat sok más betegségnek is a kapuja. Tehát egy közgazdász számára elemi ismeretnek számítana annak felismerése, hogy az orvos-beteg, sőt orvos-ember kapcsolatok ösztönzése, gyakoribbá tétele az egyik kulcs a hatékony, jól működő gazdasághoz, társadalomhoz.
Mit tehetnék hozzá? Csak a saját tapasztalatomat. A megfázás változó tünetei már több hónapja kerülgeti az egész családomat. A kisgyerekek elszeparálásra való képtelensége miatt állandóan visszafertőzzük egymást. Sokáig csak lázcsillapítóval, gyógyteákkal, vitaminokkal kezeltük magunkat. Végül, miután a tünetek nehezen múltak, mégiscsak elmentem a dokihoz. Nálam nem talált semmi aggasztót a vírusos fertőzésen kívűl, és nem küldött diagnosztikára, nem végzett beavatkozást, nem írt fel gyógyszert, nem írt ki táppénzre (lévén a tavalyról megmaradt szabadságomat amúgy is ki kell vennem), tehát egyetértett a korábbi kezelésmódommal, és megkímélte az államot mind ama szörnyű következménytől, amivel a nyilatkozó riogat. Persze a tünetek egy része továbbra is fel-fel éled közöttünk. A feleségem kevésbé szerencsés. Mára ő is kénytelen volt elmenni az orvoshoz, és elég súlyos bakteriális hörghurutot állapított meg, és gyógyszer felírását tartotta szükségesnek. Még szerencse, hogy a vizitdíj, és a dobozdíj megfizetése számunkra nem okoz gondot, és így reményeim szerint valószínűleg elkerülhető lesz az állam további sokkolása további szolgáltatások igénybevételével, amelyek költségét hosszú évtizedek alatt már sokszorosan megfizettünk.
"Tény, hogy a vizitdíj bevezetésével a háziorvosok betegforgalma akár 25 százalékkal is csökkent, míg a többi intézményben nagyjából 10 százalékos volt a visszaesés. Felvetésünkre – ismételve az ellenzék érvelését - hogy a vizitdíj miatt ténylegesen beteg emberek indokolt esetben sem fordultak orvoshoz – Mihályi Péter azzal felelt, hogy ez nem igaz. Érvelése szerint az orvoshoz fordulás megyénkénti statisztikái azt mutatják, hogy az orvos-beteg találkozók egyáltalán nem estek vissza nagyobb mértékben a „szegény” megyékben a gazdagabbakkal összevetve."
Nem várhatjuk el, hogy az állandóan hazudozó kormány szakpolitikusai igazat mondjanak. A hazug politikai kampányt csak hazugságokkal lehet igazolni. Így a legkevésbé sem meglepő, hogy már egyetlen nyilatkozaton belül is meghazudtolja önmagát. Hiszen éppen ő volt az, aki az orvos-beteg kapcsolatok számának növekedéséből levezette az egyébként nyilvánvalóan indokolt diagnosztikák, beavatkozások, gyógyszerfelírások, táppénzek növekedését. Ami pedig a gazdagabb megyéket illeti, némi nagyképűséggel térjünk vissza a saját esetemhez. Jól megfizetett szakemberként a vizitdíj megfizetése valóban nem vág engem a földhöz, azt bizonyosan állíthatom, hogy már korábban orvoshoz fordulunk, ha nem lenne ez a tehertétel, és még lehet, hogy a szövődmények is elkerülhetők lettek volna.
Egy közgazdásznak ugyanis azt is illene tudnia, hogy a gazdagok, vagy jómódúak legtöbb esetben éppen azért kerülnek ebbe a kiváltságosnak tűnő helyzetbe, mert minden fillér elköltése előtt meggondolják, hogy valóban szükséges kiadásról van szó, magyarán a fogukhoz verik a garast, és ezért tudnak megtollasodni. Ezért szegények, gazdagok efféle szembeállítása a nyilatkozó által egy újabb hazugság.
Talán egy közgazdásznak azon is el kellene gondolkodnia, hogy miképpen meri a szájára venni az indokolt orvoshoz fordulás fogalmát. Miért gondolja ő, hogy akár egy közgazdász, akár egy esetleg beteg, esetleg csak aggódó állampolgár jobban el tudja dönteni ezt a kérdést, mint maga az orvos. És ha ez így van, akkor milyen alapon állíthatja, hogy valaki, bárki indokolatlanul megy orvoshoz. Ennek megítélésére csak, és kizárólag az orvos képes, mégpedig miután a beteg az orvoshoz fordult, és nem előbb. Itt megint megemlíteném a megelőző kivizsgálások közismerten fontos szerepét, amely esetben éppen az a kedvező esemény orvosnak, betegnek, munkáltatónak, munkavállalónak, ha a vizsgálat negatív, és ezért kvázi indokolatlannak bizonyul.
Én reményemet fejezem ki arra, hogy a nyilatkozó ennyi sok hülyeség hangoztatása ellenére sem klinikai eset, így nem szorul az állam tönkretételére egészsége fenntartása céljából.
"Sokkal súlyosabb következmény az egész országra nézve az a tény, hogy egy törvényesen megválasztott kormány bármely intézkedését vissza lehet vonatni, ha azt a szavazatképesek 25 százaléka úgy gondolja – hangsúlyozta Mihályi Péter, aki szerint kapitális hiba volt az 1997-es novemberi NATO népszavazást megelőzően módosítani a népszavazásról szóló törvényt, amely eltörölte az 50 százalékos részvételi küszöböt (ami egyébként a március 9-i népszavazás szempontjából közömbös, mert éppen megvolt - a szerk.)."
A szerkesztő megjegyzése már megcáfolja a nyilatkozót. Tegyük hozzá újabb cáfolatként, hogy a NATO népszavazáson a részvétel 50% alatt maradt, tehát a politikusok előzetes taktikai húzása utólag nézve is indokolt volt. És még egy cáfolatként mondjuk el, hogy még egy 25%-os kormány ellenes szavazati arány sem ér semmit, ha a kormányra ennél többen szavaznak legalább egy szavazattal. Vagyis a kormány intézkedéseit csak akkor lehet visszavonatni, ha a TÖBBSÉG arra szavaz.
"A közgazdász egyébként úgy véli, nemcsak a népszavazási törvényt kellene módosítani, hanem a kétharmados törvényeket is meg kellene szüntetni, amelyek inkább kerékkötői, mint segítői a magyar társadalmi-gazdasági fejlődésnek."
Ez mégis csak klinikai eset. Akárki is győzzön a választáson, az kerüljön megingathatatlan pozícióba. Azért írom úgy, hogy a választáson, és nem a választásokon, mert ez esetben ez lenne az utolsó választás is, hiszen mi akadályozná meg a győztest, hogy törvényileg megszüntesse a választás intézményét.
Hát ilyenek a kormányoldal szakemberei. Ezek gondoskodnak a jövőnkről. Vagy nem?
Takács Ferenc
